Galuska Hercegnő uralkodása ~ 82 ~

2015. november

Tessék elképzelni, meg lettem harapva! Tudom, hogy hülyén hangzik, de szó szerint ez történt. Este lefeküdtünk a Zancival, kényelmesen elhelyezkedtem rajta, konkrétan a mellkasán, mert ott nagyon finom, mindig úgy alszom el, hogy simogatja a hasamat. Na szóval fekszünk békésen, a hasam is simogatva van, dorombolok ezerrel. Egyszer csak érzem ám, hogy nagyon kéne nyújtózkodnom, nem is igen gondolkodtam a megoldáson, hanem nyújtózkodtam egy isteneset, felfelé persze. Ugyanebben a pillanatban a Zancinak meg ásíthatnékja támadt és Ő sem fogta vissza magát. Utóbb azt mondta, hogy ha ez egy film lett volna és rendező rendezi, szegény ember biztosan kitépte volna az össze haját, mert ÍGY ez nem sikerült volna, csak mondjuk a tizennyolcadik csapónál… Summa summarum az történt, hogy belenyújtózkodtam a Zanci szájába, aki ezt nem vette észre és mikor becsukta a száját, ráharapott a praclimra! Roppantul meglepődtünk mindketten! A Zanci azon, hogy mi a túrót keres a szájában a kezem, én meg azon, hogy megharapott, mert mióta letették az alapkövemet, ilyen még nem fordult elő! Miután kiköpködte magát rám meredt, és egyszerre kérdeztük meg a másiktól: "Tán hülye vagy?" 

Mondtam a Zancinak, hogy kikérem magamnak, amiért beleharapott a kezembe, de azt mondta, hogy csak ne zörögjek, mert kiscica korom óta harapom a kezét, úgyhogy a jelenlegi állás 2786459:1, a javamra! Az kérem teljesen más, mert én játékból harapok! Erre azt válaszolta, hogy jóvan', Ő meg véletlenből.

Egyébként mióta szájba nyújtózkodtam is együtt alszunk, csak mikor ásít, lefogja a mancsaimat. Szépen vagyunk!

Macskás paplan-palacsinta :D

Galuska Hercegnő uralkodása ~ 81 ~

2015. november

Hú, volt egy egerünk! Az úgy történt, hogy egyik nap sokat voltak nyitva az ajtók, mármint az előszobáé és a verandáé. Reggel még csönd volt, de délben a Zanci lement a Nagyigazdihoz, és ahogy melegítette a kávéjukat, valami hülye hangra lett figyelmes, mintha nyüszítés lett volna. Először csak a Zanci hallgatózott, később már a Nagyigazdi is. Azt is észrevették, hogy én meg nem mozdulok a lépcsőnk negyedik fokáról. Persze, hogy nem mozdultam, próbáltam nekik elmutogatni, hogy ott kapar egy valami, ami cincog. Mondom: CINCOG! A Zanci értette meg először, hogy mit mutogatok, pánikba is esett gyorsan, a papírforma szerint... Addigra már nyávogtam is az egérnek, a Nagyigazdi pedig némi fáziskéséssel megállapította, hogy "Te, ez szerintem egy egér". Fogtam a fejem, komolyan! Hát mit magyarázok én itt nekik egy fél órája? Azt, hogy ez egy egééér! Mondtam a Zancinak azt is, hogy ha egy darabon kibontja nekem a lépcsőt, akkor szívesen meg is fogom a kis disznót, de azt nem akarta. Mármint a lépcső kibontást, nem azt, hogy megfogjam az egeret. Mivel a lépcsőnk alja a Nagyigazdi konyhájában van, csak el van takarva vékony falemezekkel, ezért a Nőim gyorsan hívták a Lacit, hogy juj, azokat szedje le, hogy kijöjjön az egér. Jött is a Laci, mert a Laci egy hős, és pitty-putty kibontotta a lépcső alatti részt. Akkor én már boldogan bekúsztam volna a lépcső alatti helyre, de a Zanci nem engedte, mert az egész hóbelekupleráj 36 éve épült és alatta nyilván nem nagyon volt takarítva, egy merő pókháló meg kosz volt bent minden. A Nagyigazdi rakott ki ilyen egérfogó ragacsot , sőt beleragasztott a közepébe egy karika kolbászt is, hátha akkor jobban vonzódik hozzá az egér. Nem vonzódott. Nekem viszont tabu lett a konyha, nehogy beleragadjak abba a kutymóba, amibe az egérnek kell beleragadnia. Másnap a Nagyigazdi üresen találta a csapdát, ettől függetlenül én egész éjszaka és még délelőtt is járőröztem a lépcsőn és az előszobában, hátha előbújik a kis cincogós istennyila. Azóta nem hallottunk egérke felől. A Nagyigazdi azt mondta, hogy valószínűleg csak tévedésből rohant be a mauzi egy macskás házba, vagy eleve szuicid típus. Viszont csak felébredhetett benne a szunnyadó életösztön, mert amint ki tudott jönni a lépcső alól, nyilván kimászott a Nagyigazdi ablakán és eltűnt. Ez az indok annyira nem hatotta meg a Zancit, Ő még egy kicsit aggódott azért, hogy az egér nem is ment ki, csak elbújt, de végül hallgatott rám, mert már egyáltalán nem érdekel a lépcső, sem a Nagyigazdi konyhája, pedig amíg ott ficergett az egér, nem tudtak elrángatni onnan. Ja, és kaptam egy félmaréknyi sajtos jutalomfalatot, mert ügyes lány voltam és strázsáltam a lépcsőn, meg rá is nyávogtam az egérre! Meg is fogtam volna, csak hát nem kerültünk közelebbi kontaktusba. A Zanci végül este még elénekelte nekem egy dalt, ami így szólt:

"A mi cicánk férjhez akar menni.

A szomszédé el akarja venni.

Édes cicánk, ne hagyj el bennünket!

Ki eszi meg, a mi egerünket?"

Ez egy nagyon szomorú nóta, mondtam is a Zancinak, hogy ne aggódjon, nem akarok férjhez menni, nem hagyom el, és úrinői becsületszavamra megeszem a mi egerünket. Ha lesz! (NEM LESZ! - a szerk.)

A Nagy Vadász megpihen! :)

Galuska Hercegnő uralkodása ~ 80 ~

2015. november

Itt az ősz. Ez amúgy nem lenne baj, de egyre jobban fázik a gumibugyim. Mikor reggelente kimegyek az udvarra még nem annyira, sőt még akkor sem, amikor napközben feljövök a lakásba úgy kétóránként. Viszont mikor késő délutánra elfáradok, majd' megvesz az Isten hidege! Ilyenkor fel szoktam ugrani a klíma alatti kis szekrényre, és jellemzően elalszom a szétrágcsált kartondobozomban. Egyik nap jöttem fel délután, hát látom ám, hogy a Zanci ül a gépnél, vadul kalapálja a billentyűket, a klíma meg hallgat, csak hallgat, mert ez grafomán tyúk elfelejtette bekapcsolni! Általában nem zavarom, ha ír, de most az állapotunk tűrhetetlensége okán kénytelen voltam pracliba venni az ügyet, így aztán felugrottam az íróasztalra és határozottan a fejébe nyávogtam. Böködtem az orrommal a klíma felé is, hogy értse miért vegzálom. Hála Istennek a Zanci vette a lapot, fogta a távirányítót és bekapcsolta a fűtést. A klíma rögtön ki is nyílt, de semmit nem fújt. Na, gyorsan átugrottam a kis szekrényre, várva, hogy mikor kezdi fújni az a vacak a jó időt. 

Várok, várok, vááárok, de az a nyomorult csak nem akart beindulni. Végül elvesztettem a türelmemet, felágaskodtam, hogy ellenőrizzem a készüléket, sőt bele is nyávogtam, (Finoman, nőiesen: "NYÁÁÁÁÁ!!!!!") hogy a kis törpék fűtsék már gyorsabban a kazánt! Ja, mert azt Ti nem tudjátok, de a klímában picike törpék laknak, akiknek picike lapátjaik vannak, amivel picike brikettet dobnak a picike tűzre, aztán mikor a Zanci bekapcsolja a klímát jelzést ad a törpéknek, hogy nyomhatják a meleget. Na, ezek a kis törpék lazsáztak most munkaidőben, amit egészen egyszerűen nem tűrhettem szó nélkül, mert addigra már jegeces volt még a harisnyatartóm is!

A Zanci egyébként tök részvétlenül kiröhögött, konkrétan vihogva megkérdezte, hogy ki a ráknak hadoválok, és mi a túróért ordibálok bele a klíma nyílásába? Semmit nem ért! Mondtam Neki is a törpéket, meg azt is, hogy feleslegesen nyomogatja a gombot, ha azok odabent kávészüneteznek… Erre mély sóhajjal éppen belefogott volna, hogy elmagyarázza nekem a klíma működési elvét, amikor is a doboz annyit mondott, hogy "hööörrd" és elkezdte fújni a meleget. Szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy egy zsenicica vagyok. Diadalittasan végigmértem a Zancit "na, ugye?!" arckifejezéssel, aztán befeküdtem a dobozomba aludni.

Csak azoknak mondom, akik szintén inverteres klímával fűtenek: az egyenletes fűtési élmény érdekében, olykor rá kell nyávogni a törpenépségre! :)

Galuska Hercegnő uralkodása ~ 79 ~

2015. november

A Zanci barátnője Betti, kiköltözött Angliába. Illetve eredetileg így volt, de a Zanci azt mondta tegnap, hogy Bettike már a "ködös Albionban" lakik, szóval szerintem baromira nem Angliába ment… (Most azt mondja a Zanci, hogy ne legyek már zápagyú, az ugyanaz. Perszeee! Nekem ne magyarázzon. A Mexikó, az Mexikó! Passz.) 

Na, a lényeg, hogy mivel Bettivel telefonálni már drága, ezért megbeszélték, hogy majd Skype-on dumálnak. Bevallom nem tudom mi a Skype, de csak sejtem, hogy valami számítógépes vacak lehet, mert a Zanci feltúrta a fél házat, hogy valamit összedugjon a valamivel. Azt mondta a "fülest" keresi, mert anélkül nem tudnak majd beszélgetni. Fülest? A Füles az egy szamár, nem? A Zanci erre azt mondta, hogy a szamár én vagyok, a füles meg a mikrofonos fülhallgató, amit be kell dugni a számítógépbe. (Valljuk be: kommunikációs zavar van mostanában köztem és a Zanci között. Neki Albion az Anglia, és szamár neve van a fülhallgatónak. Jól érzem, hogy a hiba nem bennem van?) 

Végül röpke két és fél órácska után meglelte a nyomorult fülhallgatót, aztán összedugdalta a "csacsit" a masinával. Most azon anyázik, hogy elfelejtette a Skype jelszavát, úgyhogy egyelőre mégsem tudnak majd beszélgetni Bettivel. Engem ebből az egészből csak az érdekelt, hogy segítettem Neki bedugni a spárgákat a fabulátorba. ("Fabulátornak" nevezi a számítógépet, mert azon írja a történeteit. Mondom én, hogy az Ő beszédközpontjában van a kovász!) Egyébként a Zanci egyáltalán nem örült neki, hogy segítek, pedig szívesen tettem. Mikor nagy nehezen talált olyan lyukat, amibe beleillett a füles dugója, én gyorsan kikaptam a kezéből, hogy ne unja a tevékenységet. Nem unta. Káromkodott. Azt is beígérte, hogyha nem hagyom azonnal abba, akkor nem a gépbe dugja majd a színes kis dugeszokat, hanem oda, amin ülök. Ezt persze nem fogja megtenni, mert a Bettit akarja hallani, nem az emésztésemet… Már nem csak hisztis, de válogatós is. Őrület!

Ja, a Bettikétől meg el sem köszöntem rendesen.

Isten áldjon Betti, érezd jól magad az Albion nevű Angliában, és néha azért gondolj rám, mert rám nem gondolni egyszerűen lehetetlen, hiszen szép vagyok, okos, kedves, szerény… Majd néha beledorombolok Neked a csacsiba, mikor dumáztok a Zancival. Addig is sok nózipuszit küld barátnőd,

Galuska Galagonya :)

Czupp!

Galuska Hercegnő uralkodása ~ 78 ~

2015. november

A Zanci volt fodrásznál, itthon lettem hagyva kettesben a Nagyigazdival. Egy ideig ténferegtem a fenti lakásban, aztán mikor már csipkésre untam magam, elindultam lefelé a lépcsőn, számban a plüsskacsámmal. Letámasztottam Sápit az előszoba ajtajában, hogy majd kijön velem, ha már csak mi vagyunk itthon, akkor menjünk együtt kalandozni. Nyávogtam a Nagyigazdinak, hogy kimennénk, jöjjön már és nyissa ki az ajtót. Jött is, aztán csak nézett, csak nézett, hogy mi a fenét keres a Sápi az ajtóban. Nincs nekem szerencsém ezzel a két nővel! A Nagyigazdi éppen olyan, mint a Zanci, Ő sem enged egy csomó mindent, most pölö azt nem engedte, hogy Sápi kijöjjön velem az udvarra. Egy mozdulattal visszatette a lépcsőre, és hiába néztem vissza a verandáról sóhajtozva, akkor sem adta oda a kacsát. Kicsivel később hazaért a Zanci. Mikor befelé jött szemközt találkozott Sápival, aki még akkor is passzívan hevert a lépcsőn. Kérdezte a Nagyigazdit, hogy mi a fenét keres lent a kacsám, erre orvul be lettem fújva, hogy én rángattam le szegény jószágot, mert ki akartam vinni magammal az udvarra.

Apropó, udvar! Új játékot találtam ki, de megint nem nyertem el vele a Nőim maradéktalan tetszését. Az úgy kezdődött, hogy felültem a terasz korlátjára nézelődni, aztán észrevettem, hogy a veranda üveg tetejére pont fel tudok ugrani a korlátról. Sajnos lebuktam, mert jött ki a Nagyigazdi meg a Laci és beszélgettek a teraszon, akkor vették észre, hogy én fent sétálok a tetőn. Tulajdonképpen a Nagyigazdi elsőre nem is tudta, hogy én vagyok, mert megkérdezte a Lacitól, hogy szerinte mi mászkál ott fenn, de mire a Laci válaszolhatott volna, én fejjel lefelé lelógtam, belebazsalyogtam a Nagyigazdi hökkent arcába és közöltem Vele, hogy: "Ééén!". Nem örült. Annyira nem, hogy elkezdett velem kiabálni, aztán szólt a Zancinak, hogy hol vagyok és mit művelek. Na, akkor meg a Zanci trappolt le és Ő is elkezdte szedni rólam a keresztvizet, hogy azonnal húzzak lefele a tetőről, mert arra már számos bizonyíték van, hogy rám sokkal jobban hat a gravitáció, mint egy normális macskára, úgyhogy inkább jöjjek le magamtól, mielőtt leesnék! Végül persze lejöttem, de azért annyit szeretnék hozzátenni a dologhoz a történelmi hűség kedvéért, hogy egyáltalán nem volt igazuk. Én kérem csak nagyon ügyesen feltornáztam magam a terasztetőre, ezek meg a személyem dicsérgetése helyett, alaposan megmorogtak! El vagyok nyomva, semmi kétség!