Galuska Hercegnő uralkodása ~ 63 ~

2015. július

Ajvé! A Zanci megint nekiült a következő könyvét írni, ami alapvetően nem lenne gond, csakhogy ilyenkor mellékvágányra szorulok. Ő persze azt mondja, hogy ne sajnáltassam magam, mert egész nap kint vagyok az udvaron és játszom a szomszéd cicákkal, meg fára mászok, et cetera, de mikor feljövök akkor sem dajkál hülyére, hanem klopfolja a billentyűket! Most pölö az történt, hogy nyitva volt minden ajtó, szóval önállóan feljöttem az udvarról és a Zancit a hűtőnél találtam, egyik kezében úgy tartott egy darabka dinnyét, mint Hamlet a koponyát. (Tetszik tudni az a darab, amiben azt mondja a jóember, hogy "tubi or nát tubi", ami a Zanci szerint azt jelenti, hogy "galamb, vagy nem galamb", de mivel még mindig nem beszél egy megveszekedett kukkot sem ááángolul, ezért ebben nem vagyok annyira biztos…) 

Na, szóval áll a Zanci a dinnyéjével, félrebillent fejjel, üveges szemekkel, és meredten bámulja a leengedett redőnyt…! Nem túlzok, ne tessék ezzel megvádolni, valóban nagyon értelmes fejet vágott és a semmit gusztálta. Már rekedtre nyávogtam magam, mire végre észrevett, pedig marhára dörgölőztem is, meg puszikat adtam a térdére, mert csak addig értem fel. Miután nagy nehezen felfogta, hogy van egy ilyen tündéri kiscicája, amilyen én vagyok, már hangosan korogtam, úgyhogy gyorsan adott nekem kaját végre! Amíg ettem, többször is bocsánatot kért, amiért nem vett észre, de azt mondta, hogy mikor ennyire benne van a történetben, sajnos hajlamos nyitott szemmel meditálva hallgatni, hogy miket kvaterkáznak a fejében a szereplői. Jó, mi? Remélem, ezt csak itthon csinálja és utcán nem, mert ha így folytatja, előbb-utóbb bezárják egy gumiszobába gumidominózni!

Na, belenéztem a kamerába... évente egyszer megteszem ezt a szívességet.