2015. július
Egyik este a
Zanci megint fotózni akart volna, de ezt még mindig nem kultiválom. Egészen
véletlenül sem néztem a kamerába. Néha olyan konok ez a Nő! Már egy éve együtt
élünk, mindig is utáltam, ha fényképezett, de fel nem adná! Na, most aztán
vágtam Neki olyan pofákat…! Először is mosakodás közben zaklatott, úgyhogy a
legtöbb kép címe az, hogy: "Lafaty-lafaty". A többin meg hol
ásítozom, hol éppen tüsszenteni készülök. Az egyik ilyen képet direkt
imádja, vélhetőleg azért, mert ott megint cikisen nézek ki! Ez az:
Másnap reggel jól
összevesztünk a Zancival, mert már ágyazás közben elkezdett velem anyázni.
Annyi történt csupán, hogy felrázta a párnát, aztán fogta a takarót és hogy
szépen kisimítsa, kicsit megrázta. Ekkor kezdődött a botrány. Ugyanis a
nyomorult takaró kiadott magából mindent, amit nagy műgonddal behurcoltam az
ágyba, még előző este. A Zanci először csak somolygott, hogy nini, egy egér.
Meg egy alufólia labda. Hopp, egy gumicsirke. Plusz még egy egér…. MI EZ A
KUPLERÁJ? A magam részéről én ültem az ágy szélén és ártatlan pofával meredtem
a Zancira, nem is értvén, hogy most mi a baj? Erre a Zanci az orrom alá nyomta
az "egér delicti"-t és megkérdezte, hogy ez mi az ótvaros lósz@r és
tisztában vagyok-e azzal, hogy az ingóságaim miatt ébred összetörten? Merthogy
szerinte nem mindennapian kényelmetlen egereken, meg gumicsirkéken aludni.
Mondtam én Neki olyat, hogy feküdjön rájuk? És különben is; tán tökgyalut
vigyek az ágyba aludni? Na ugye!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése