2015. július
Volt ám olyan
hőség, hogy majdnem egyben dobtam le az egész bundámat! Itt fent a tetőtérben
külön öröm volt létezni. A Zanci bekapcsolta a klímát is, de nem engedte, hogy
alá feküdjek, pedig nagyon szerettem volna! Amíg tartott a kánikula, a Zanci
feszt anyázott velem, mert mindig kimentem az udvarra, amikor már kicsit
lehűltem. Szóval ki-be mászkáltam, aztán mikor feljöttem ziháltam, meg
elterültem az előszobában a kövön. Na, ilyenkor jött a Zanci szentségelve, hogy
értsem már meg, olyan piros az orrom, mint egy STOP tábla és ez azért van, mert
túlmelegedtem. Néha azért hallgatok a Zancira, úgyhogy csicsikáltam itt fent a hűvös lakásban 1-2
órát, aztán gyorsan megint lementem. Esténként meg a Zancira terültem el, ahogy
szoktam, de most mondta, hogy azért erre nem annyira vágyik a jelenlegi hőgutás
istencsapásában! Úgy csinál, mintha nem ismerne. Mikor lehetett engem
lebeszélni arról, hogy az ölében aludjak el?
Átölelem a Zancit és már csuncsizom is. :) |
A nagy melegnek
végül egy vihar vetett véget, meg sok eső. Már jó előre beharangozták, hogy tyű
milyen kataklizma jön, úgyhogy a Zanci előre elkészítette az
"útipoggyászunkat", ami egy kis szatyor volt, benne a Zanci
gyógyszereivel, az egyik egeremmel, egy húzgálós játékommal, meg a
jutalomfalatos dobozommal. A Zanci előkészített a kispárnáját is, meg egy üveg
hűtött vizet, hogy ha jön a vihar, majd így levonulunk a Nagyigazdihoz. A vihar
jött is, vagy legalábbis úgy tűnt. Szóval mi lementünk, vittük a kelengyénket
is. A Nagyigazdi nagyon röhögött rajtunk, kérdezte, hogy három napi
hideg élelmet nem vittünk? Vártuk a vihart, bár én nem igazán értettem, hogy a
Nőim miért ülnek leengedett redőny mögött, sötétben. Alig volt néhány dörr, de
az is messzebb, nálunk nem volt nagy vihar, csak az eső esett. A múltkori vihar
sokkal nagyobb volt, azt előre nem is mondta így be a tévé! Na, szóval csak
másnap tudtuk meg a hírekből, hogy azért szinte mindenhol csúnya volt az
égzengés, csak nálunk nem. Miután már abszolút nem lehetett hallani semmilyen
dörgést, a Zanci kinyitotta az ablakokat, hogy bejöjjön végre a jó idő! Ki
akartam ülni a konyhaablakba, de esett, úgyhogy csak felágaskodva néztem
kifelé.
Esik ez a szemét! Még az orromra is csöppent! |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése