Galuska Hercegnő uralkodása ~ 59 ~

2015. július

Volt ám olyan hőség, hogy majdnem egyben dobtam le az egész bundámat! Itt fent a tetőtérben külön öröm volt létezni. A Zanci bekapcsolta a klímát is, de nem engedte, hogy alá feküdjek, pedig nagyon szerettem volna! Amíg tartott a kánikula, a Zanci feszt anyázott velem, mert mindig kimentem az udvarra, amikor már kicsit lehűltem. Szóval ki-be mászkáltam, aztán mikor feljöttem ziháltam, meg elterültem az előszobában a kövön. Na, ilyenkor jött a Zanci szentségelve, hogy értsem már meg, olyan piros az orrom, mint egy STOP tábla és ez azért van, mert túlmelegedtem. Néha azért hallgatok a Zancira, úgyhogy csicsikáltam itt fent a hűvös lakásban 1-2 órát, aztán gyorsan megint lementem. Esténként meg a Zancira terültem el, ahogy szoktam, de most mondta, hogy azért erre nem annyira vágyik a jelenlegi hőgutás istencsapásában! Úgy csinál, mintha nem ismerne. Mikor lehetett engem lebeszélni arról, hogy az ölében aludjak el? 

Átölelem a Zancit és már csuncsizom is. :)

A nagy melegnek végül egy vihar vetett véget, meg sok eső. Már jó előre beharangozták, hogy tyű milyen kataklizma jön, úgyhogy a Zanci előre elkészítette az "útipoggyászunkat", ami egy kis szatyor volt, benne a Zanci gyógyszereivel, az egyik egeremmel, egy húzgálós játékommal, meg a jutalomfalatos dobozommal. A Zanci előkészített a kispárnáját is, meg egy üveg hűtött vizet, hogy ha jön a vihar, majd így levonulunk a Nagyigazdihoz. A vihar jött is, vagy legalábbis úgy tűnt. Szóval mi lementünk, vittük a kelengyénket is. A Nagyigazdi nagyon röhögött rajtunk, kérdezte, hogy három napi hideg élelmet nem vittünk? Vártuk a vihart, bár én nem igazán értettem, hogy a Nőim miért ülnek leengedett redőny mögött, sötétben. Alig volt néhány dörr, de az is messzebb, nálunk nem volt nagy vihar, csak az eső esett. A múltkori vihar sokkal nagyobb volt, azt előre nem is mondta így be a tévé! Na, szóval csak másnap tudtuk meg a hírekből, hogy azért szinte mindenhol csúnya volt az égzengés, csak nálunk nem. Miután már abszolút nem lehetett hallani semmilyen dörgést, a Zanci kinyitotta az ablakokat, hogy bejöjjön végre a jó idő! Ki akartam ülni a konyhaablakba, de esett, úgyhogy csak felágaskodva néztem kifelé. 

Esik ez a szemét! Még az orromra is csöppent!