2016. május
Mióta nem írtam, a Zanci kigazolta a kertet, amire
már nagyon ráfért, hogy foglalkozzanak vele… Persze mentem Neki segíteni, mert
azt úgy illik, de a végén már bántam, hogy hallótávolságon belül maradtam.
Természetesen most meg az volt a baja velem, hogy kifeküdtem három tő epret az
eperföldből. Nem tehet róla, tessék nekem elhinni, én csak ott hentergek, ahova
a nap süt! Mit mondjak, ezzel nem hatottam meg a Némbert, pedig dörgölőztem is
hozzá, amíg húzgálta a gyomokat. Próbáltam rávenni, hogy velem foglalkozzon, de
azt mondta, hogy vagy gazol, vagy galuskázik, a kettő együtt nem megy, úgyhogy
próbáljam addig elfoglalni magam valami egyébbel. Na, én elfoglaltam magam… A
Zanci guggolva cibálta a zöldségeket, miközben nagyon guszta, célba vehető
látványt nyújtott. A háta mögé kerültem, és mivel nem figyelt, úgy három
méterről a hátára ugrottam! :D Szegény, kicsit megijedt. Oké, mondjuk ki:
majdnem összepisilte magát, mert sok mindenre számított, de egy öt kilós,
szőrös bio-bombára, ami a nyakában landol semmiképp. Mire kimondhattam volna,
hogy : "Sziaaa!", addigra elterült a gazban, mint gombócon a prézli. Persze lesétáltam a
hátáról és megnéztem a frontális részét is, hogy nem szenvedett-e komolyabb
sérülést. Nem szenvedett, csak nagyon piros lett a feje, nagy nehezen
feltápászkodott, aztán közölte velem, hogy rohadjon meg az összes befőttem. Ezt
így! Szóval tömören megállapítható, hogy a Zancira nagyon rossz hatással van a
gazolás!
Sajnos nem sokáig tartott a szép idő, mert most egy
ideje megint esik és hűvös is volt. Ezért aztán kénytelen voltam a lakásban
múlatni az időt, ami nem olyan rossz, csak mégsem az udvar, meg a
cicabarátnőim. A Zancival sokat játszottunk, dobált nekem egeret, meg
birkóztunk, és dögönyözött is, de azért csak elkapott a "jajesikazesőőő"-érzés
és a mélyvénás unalom. Amikor kint süt a nap, akkor minden olyan szuper! Minden
ajtó nyitva van, ki-be járkálok, ha megunom a szomszéd kutya izélgetését, akkor
feljövök a Zancihoz. Mondjuk ez nagyon rövid idő, csak felrohanok, Ő olyankor
általában ül és gépel, felugrom az ölébe, közlöm Vele, hogy én még mindig
nagyon Őt, Ő is elmondja, hogy Ő is nagyon engem, aztán alaposan orron
puszilom, és leviharzom az udvarra. A Zanci szerint a huszonhárom másodperces
szeretetrohamom a "pötizsöti". Napos, meleg időben ezt nagyjából
hússzor eljátszom, per nap. Viszont ebben az ocsmány, esős monszunban akármit
is csinál a Zanci, hogy szórakoztasson, előbb-utóbb nagyon unom magam. Ilyenkor
kiülök az ablakba, csak bámulok kifelé sóhajtozva, aztán szólok a Zancinak,
hogy "nyinyinyányű". Most is, mikor mondtam Neki az ölébe vett és
kérdezte, hogy mégis mit jelent a "nyinyinyányű"? Mondtam, hogy pont
azt, amit hallott. Aha – mondta Ő, akkor a "nyinyinyányű" cicául azt
jelenti, hogy mállik a pösz? Merthogy az emberek meg így hívják, amikor
fogalmuk sincs mi bajuk, csak olyan pfuj az egész. Búsan bólogattam, hogy igen,
nagyon mállik a pösz. A Zanci szerint én vagyok Picsogi, a Főnyivák. Pedig csak
uuutálom az esőt! Remélem, már nem tart sokáig!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése