2015. október
Kicsit összevesztünk a Zancival. Az történt, hogy
már kislánykoromban is nagyon vonzódtam a fogkeféjéhez, de mindig kikaptam, ha
közelebbről meg akartam nézegetni. Szerintem egyébként evidens, hogy érdekelt a
dolog, mert a Zanci minden reggel és este beteszi a szájába és megsikálja vele
a fogait, amit én a kád széléről szoktam figyelni. Azt sem szokta engedni, hogy
a szájából kivegyem, pedig már többször is tettem erre kísérletet. Na, szóval
most az történt, hogy a Zanci nyitva hagyta véletlenül a fürdőszoba ajtaját,
aztán kiment főzni a konyhába. Egy ilyen ziccert nem lehet kihagyni! A háta
mögött csendben besurrantam a fürdőbe, aztán kivadásztam a fogkefét a pohárból,
és becipeltem a szobába. Mire a Zanci megfőzte a vacsoráját és bejött, már az
ágyban feküdtünk én meg a fogkefe, akinek kéjesen rágcsáltam a szőrzetét. A
Zanci a perc töredéke alatt vetkőzte le magáról a jól nevelt úrinőt és olyat
mondott, amit nem szabad idéznem… Mondtam Neki, hogy ne haragudjon, tessék
visszaadom, de azt mondta nyugodtan tartsam meg, ha már megrágtam. A Zanci
hangosan, érthetően, és tagoltan áldotta az eszét, amiért mindig tart itthon
vagy három tartalék fogkefét, így aztán sitty-sutty kibontott magának egy újat,
rólam pedig olyanokat mondott, amik nem tűrik a nyomdafestéket, sőt szerintem
az állatvédők is felhorkantak volna, ha hallják! Nem baj, már van új fogkeféje.
Nekem meg haditervem arra nézvést, hogyan fogom ellopni ezt az újat…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése