2015. augusztus
Mióta nem írtam sok minden történt, de a legfontosabb, ami a
legfrissebb is: baleseteztem!
Az úgy kezdődött, hogy a Zanci már nem enged ki
éjszakára, ezért kénytelen vagyok megoldani ezt magam. Sikerült is egyébként,
mert a Nagyigazdi nyitva szokta hagyni a konyhaablakát éjszakára, na ott
például simán ki tudok ugrani az udvarra. Most is úgy volt, hogy késő este
főzött és egy kicsit kinyitotta az ablakot, én meg amíg nem figyelt, huss, már
kint is voltam. A Zanci nem értette hova lettem, mert mire észrevette, hogy nem
mellette szuszogok, már elmúlt éjfél. Na, akkor keresni kezdett itt fent, aztán
a Nagyigazdinál lábujjhegyen lent, de látta, hogy a konyhaablak zárva van,
jogosan hitte, hogy akkor csakis szublimálhattam a térben. Végül kijött az
udvarra is, szólongatott, halkan fütyült, de engem ez végtelenül hidegen
hagyott. Fél órát keringett az udvaron hálóingben, aztán vállat vont és bement,
hogy akkor valahol biztos vagyok, csak nem otthon.
Hajnalban ki is jött értem, én meg feküdtem a kinti
ágyamban. Hívott, de nem tudtam kimászni. Na, akkor már sejtette, hogy baj van.
Kiemelt onnan, én meg morogtam, de csak azért mert fájt. Nagy nehezen
besántikáltam és akkor vette észre a Zanci, hogy alig tudok a hátsó lábaimra
állni. Gyorsan lehozta nekem a szállító kosaram alját, belemásztam lassan, Ő
meg felhozott a lakásunkba. Nem kértem sem enni, sem inni. A Zanci konkrétan
zokogott, hogy most mi van velem, mert semmilyen seb nem volt rajtam, csak alig
tudtam menni. Maradtam is kosárban inkább és elaludtam. A Zanci küldött egy
Viber üzenetet a Dr.Vaunak, mert szombat volt és nem akarta hétvégén csak úgy
felhívni az Attilát. Aztán mikor kicsit felébredtem, kaptam vizet fecskendőből,
bár nem kértem inni. A Zanci már teljesen hülyét kapott, mert a Dokibácsi meg
nem válaszolt az üzenetre. Aztán kaptam enni is, de csak a Zanci kezéből tudtam
enni, viszont bevágtam két marék szárazkaját, meg egy egész alutasakost így a
kezéből. Na, akkor kicsit nyugodtabb lett, hogy ha ilyen szépen eszem, akkor
valami kevésbé komoly lehet bennem a fájás, mert akkor nem ennék, meg nem
mosakodnék. Törésem sem lehet, hiszen ugyan fájdalmasan, de rá tudok állni a
lábaimra. Magam részéről, miután jól belaktam, úgy elaludtam, hogy csak estére
ébredtem fel. Dr. Vau még mindig nem írt vissza a Zancinak, úgyhogy végül úgy
aludtunk, hogy égve hagyta a Zanci a villanyt és egy percet sem aludt, csak engem
nézett, meg ha megmozdultam azonnal ott volt, hogy segítsen.
Másnap reggel jött egy üzenet a Dokibácsitól, hogy déltől
bent van a rendelőben és menjünk. A Zanci persze rögtön összecsomagolt engem,
aztán a Nagyigazdival kettesben felvittek a rendelőbe. A Dokibácsi azzal
kezdte, hogy jól lecseszte a Zancit, hogyha legközelebb baj van ne üzengessen,
hanem hívja fel rögtön, mert az előző napi üzenetét is, csak aznap reggel
olvasta el. Óvatosan kivett a kosaramból, aztán tapizni kezdett, hogy mi lehet
a baj. Nem élveztem, de erre még csak pofákat vágtam, akkor kezdtem fújni,
amikor a hátamat kezdte tapogatni. Kiderült, hogy a hátam zúzódott meg, de hála
a macskák védőszentjének semmim se tört el! Kaptam gyulladáscsökkentőt,
antibiotikumot, meg fájdalomcsillapítót, sőt még itthonra is kaptam valami
görcsoldó löttyöt fecskendőkben, hogy azt majd nyomja a számba a Zanci. A
nagyobbik gond az volt, hogy én szombat hajnaltól nem pisiltem még, pedig a
Dokibácsi mondta, hogy nagyon tele van a hólyagom. Azt is mondta, hogy akkor
van nagyobb baj, ha nem tudok pisilni és kakilni, akkor jönnek majd egyéb
tervek, hogy mit lehetne még csinálni. A Zanci persze összeomlott, hogy mi
lesz velem. Elindultunk haza és nagy meglepetés fogadott minket a rendelő
előtt, mert a Zanci már előző este is beszélt a Csipivel, meg aznap reggel is,
hogy megyünk a Dokibácsihoz, de mondta a Csipi, hogy sajnos nem tudnak minket
felvinni kocsival. Most meg ott álltak, a Csipi is és a párja az Endy is,
jöttek értünk, hogy segítsenek! Úgyhogy a Nagyigazdit meg engem hazahozott az
Endy, a Zanci a Csipivel meg hazasétált. Nagyon-nagyon aranyosak voltak, hogy
ennyit foglalkoztak velünk, a Zanci nem győzte megköszönni az Endynek is, hogy
mégis szabaddá tette magát és eljöttek értünk!
Itthon már jobban voltam a szuriktól, egész sokat sétáltam a
lakásban, de pisilni még mindig nem tudtam. A Zanci változatlanul nem tudott
aludni, pedig nagyon romosan festett, mert nem csak félálomban létezett, hanem
még sírt is folyamatosan. Akkor meg pláne sírt, amikor odamentem hozzá és puszikat adtam
Neki, meg dörgölőztem, hogy ne szomorkodjon. Este megkaptam a görcsoldót is,
amit a Dr. Vau adott itthonra. Ez olyan este hét körül lehetett, de addigra már
a Zanci pisiért imádkozott, sőt már a pisitáncot is eljárta! Tizenegykor aztán
fogtam magam, minden különösebb nélkül beültem a bilimbe és zubogva
telecsurrantottam. A Zanci tényleg közel állhatott egy vaskos idegösszeomláshoz,
mert erre mellém térdelt és sírva megköszönte Istennek, meg összes szenteknek,
hogy nem hagytak meghalni! De külön imáiba foglalta Dr. Vainer Attilát is és
azt zokogta, hogy valaki mártsa aranyba ezt az embert, mert megérdemli és
nélküle meghaltam volna!
Na, a lényeg, hogy már nagyon jól vagyok, minden bajom
elmúlt. Azóta a Zanci és a Nagyigazdi sokat töprengtek, hogy hogy a túróba
sérülhettem meg és végül arra jutottak, hogy valahonnan leeshettem, vagy valami
rám eshetett, mert az Attila azt mondta, hogy egy ponton érte a hátamat valami
ütés. Kocsi ilyet nem csinál, meg az útra nem megyek ki, úgyhogy nem ilyesmi
lehetett, legalábbis szerintük. A Zanci közölte, hogy egy antimacska vagyok,
akinek már a fára mászás is nagy kihívás és kislány korom óta voltak ezzel
gondok, lám most valószínű, hogy lehátaztam valamelyik fenyőről. Amíg ezt
fejtegették a fejem felett, én csak ültem kussban és még csak véletlenül sem
mondtam el nekik mi is történt velem igazából. Minden lánynak megvannak a maga
titkai, nem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése