HÍREK! :)

Kedves Hölgyek és Urak! 

Már előrendelhető Fekete Kristály című fantasy regényem! :)
Humorban gazdag, ám erőszakban és brutalitásban szegény történet, tehát 12 éves kortól már bátran ajánlható a fiataloknak is, és persze mindenkinek, aki szeret jókat nevetni, valamint meg tudna kedvelni egy körömrágós sárkányt...! ;)

Az alábbi oldalon lehet leadni a rendeléseket:

http://www.feketekristaly.colorcom.hu/info.php

Aki dedikálva szeretné megkapni a példányát, az kérem ezt jelezze a megrendelő lapon. (és persze azt, hogy milyen névre írjam :) )

További jó hír, hogy a külföldről érkező megrendeléseket is tudja vállalni a Colorcom Kiadó! Aki külföldről szeretne rendelni, kérem vegye fel a kapcsolatot a Kiadóval, a kiado@colorcom.hu címen. 

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Íme a fülszöveg:

"Ebben a történetben mindenki keres valamit. Az Erény Bajnoka a fő-gonosznak kikiáltott uralkodót, hogy őt megölve beteljesítse az ősi jóslatot. Az uralkodó a Fekete Kristályt, a Gonosz kövét, amivel reménye szerint térdre kényszerítheti a Bajnokot. Az eseményekbe véletlenül csöppenő Hold Hercegnő pedig némi ítéletektől mentes logikát keres az egészben, de sajnos nem sokat talál. Végül rafináltan összeülteti az ellenséges feleket, hogy legalább hallgassák meg egymást, mielőtt kardélre hánynák a másikat. Így derül ki, hogy az Erény Bajnoka nem is akkora hős, mint amilyennek hiszi magát, az uralkodóról, hogy nem is olyan rettenetes gazember, mint ahogy azt gondolták, és a Hold Hercegnőjéről, hogy nagyobb a hatalma, mint azt valaha sejtette!

Egy történet az emberi gyarlóságokról, arról, hogy ha jobban megismerjük ellenségünket, talán őt is tudjuk embernek tekinteni. Mese fiataloknak és felnőtteknek az életről, megértésről, szerelemről, az értelem csodájáról, sok humorral, és borzongással körítve."

Köszönöm a figyelmeteket, hűségeteket az oldalhoz, és minden jövőbeli megrendelést! :)

Csodában gazdag napokat kíván:

Ariana T. Dianis /a Zanci/

Galuska Hercegnő uralkodása ~ 121 ~

2016. szeptember

Bocs, régen nem írtam, de voltak mindenféle fennforgások. Az történt ugyanis, hogy a Zanci Betti barátnője akart venni magának egy új ágyat, emiatt viszont a régi ágya feleslegessé vált. Megkérdezte a Zancit, hogy kell-e nekünk, mert az ágya 140x200 cm, szemközt a mi heverőnkkel, ami csak 90x200 cm volt. Na mondanom se kell, hogy a Zanci azonnal vérszemet kapott, hogy juj, hát persze, hogy kell nekünk a Bettike ágya, mert szerinte feszt a veséjét rugdalom éjjelente, ergo nekünk kell a nagyobb ágy, ami szuper lesz! Betti erre azt mondta a Zancinak, hogy boldogan nekünk adja a régi ágyát, de szerinte én ezen a nagyon is rugdosni fogom, mert én... én vagyok! :D Nem azért mondom, de Bettike valami boszorkánynak, vagy látónak a reinkarnációja lehet, mert persze úgy is lett, ahogy megjövendölte. (legközelebb majd a következő heti lottószámokat és a várható időjárást is kérni fogjuk Tőle! ;) )

Szóval az ágy megjött, amiből óriási rumli kerekedett. Ugyanis a Nagyigazdi szerette volna megkapni a mi heverőnket, úgyhogy a Laciék elhozták a Bettitől az ágyat, a mi heverőnket levitték a Nagyigazdinak, aztán felhozták a nagyobbik ágyat, aztán a Nagyigazdi ágyát kicserélték a heverőre… szóval nem volt egyszerű. Mikor minden a helyére került a Zanci nagy boldogan megágyazott, hogy akkor most kezdődik az arany élet, akkora helyünk van, hogy golfozni is lehet a nyoszolyán! Le is feküdtünk, én marhára élveztem a nagy ágyat, körbeszaladgáltam, mindenhol megszagoltam és a körmeimet is muszáj volt kicsit élesítgetni rajta, hogy megjelöljem. Mikor készen lettem áldásos tevékenységemmel, elhevertem a Zancin, mert mi mindig így alszunk el, hogy a karjában vagyok és a pocakomat simogatja. A Zanci meg olyan kis naiv, egyem a szívét, hát nem felkelt éjjel, hogy kimenjen pisilni? Mire visszaért, én elterültem a paplanon keresztben elnyúlva, hogy semmi kétségek se hagyjak benne; itt már sajnos senki nem fér mellém…! Ekkor a Zanci annyit mondott, hogy az édesanyám tompora az orromra és arrébb tolt volna, de erősen kapaszkodtam a paplanba. Mondtam Neki, hogy nem értem miért ilyen makacs, hát temérdek hely van a fal mellett, sőt még egy paplancsücsköt is adok Neki grátiszba, de Ő ragaszkodott ahhoz, hogy visszafeküdjön úgy, ahogy eredetileg aludtunk, tehát az ágy közepét akarta. Hihetetlen egy nő, komolyan mondom! Egyrészt nem lehet vele együttműködni, mert azt hiszi, hogy Ő kapta az ágyat a Bettikétől és nem én, másrészt meg életképtelen is, mert kizártnak tartom, hogy ne fért volna el valahol az ágy végiben…! Ezek után morcogva megállapította, hogy akár egy focipályán is aludhatnánk, én akkor is kitúrnám. Kis csacsi! A rabszolga nem zizeg, hanem csendesen tűri, ahogy elnyomom! :)

Ja! Még egy fontos info van, de azt majd külön bejegyzésben írom meg Nektek! A Zanci ezúton is elnézést kér, amiért nem tud olyan sűrűn írni rólam, mint régen, de most indul az első regénye, aztán van vele dolga bőven. Szerintem ez nem indok. Neki velem kéne foglalkoznia a nap 24 órájában, a Ti nagy örömötökre és nem a könyvét kellene tutujgatnia, hanem rólam kéne históriáznia. Tessék, perifériára szorultam, megengedem, hogy sajnáljatok! 

Galuska Hercegnő uralkodása ~ 120 ~

Képzeljétek, nagy hír van: október 3.-án megjelenik a Zanci első regénye! :)
Hamarosan előrendelhető lesz, azt majd megírom, hogy hol és mikor lehet megejteni. Aki egy kicsit is kedveli a Zanci humorát, garantáltan nem fog csalódni a Fekete Kristályban sem. :)
Sajnos én nem vagyok benne szereplő, mert amikor írta, én még pajzán gondolat sem voltam, viszont van benne egy körömrágós sárkány, szóval azért biztosítva van a "cukiság-faktor". ;)

Mutatok képet a könyvborítóról:

Egyébként meg mindenkire ilyen randán fogok nézni, aki nem rendeli meg a Zanci könyvét, mert akkor miből lesz nekem Royal-om...?! :) 

Na jó, csak vicceltem, ezt a tekintetet kizárólag a Zancinak fejlesztettem ki, Rátok sosem néznék így! :D 

Doromb: 

Galus

Én vagyok a Keresztanya! Comprendes...? :D 

Galuska Hercegnő uralkodása ~ 119 ~

2016. augusztus

Jelentem, megint fogtam egy madarat! Most éppen rigót, de őt sem bántottam, ahogy anno a cinkét sem, csak felhoztam a Zancinak, hogy örüljön, meg hogy játsszunk vele. A helyzet az, hogy a Zanci egy egészen kicsit sem örült a madárkámnak! Éppen olvasott az ágyon, én meg feljöttem, aztán tele szájjal mondtam Neki, hogy "Mömmömö", mire felnézett a könyvből, hogy mit szeretnék és miért nem tudok artikuláltan nyávogni?! Ekkor letettem mellé a madárkát, aki azonnal szárnyra kapott és röpködni kezdett a lakásban. Ez semmi, mert képzeljétek, a Zanci is elkezdett röpködni, bár Ő inkább idegbeteg módon, fél lábán papuccsal, – mert csak az egyiket tudta felvenni nagy sietségében – ugrált a veréb után, meg utánam, miközben randán káromkodott. Ezzel így elvoltunk megint másfél órácskát, amit én nagyon élveztem, mert végre nem fulladt unalomba az esténk. Végül nagy nehezen hajlandó voltam megérteni, amit egyébként elsőre is színtisztán értettem, mert a Zanci velem kiabált, hogy azonnal fogjam meg a madaramat, aztán húzzak le vele az udvarra. Úgyhogy felsőbb utasításra megragadtam a verebet és levittem az előszobáig. A Zanci persze trappogott utánam, kinyitotta az össze ajtót, hogy haladjak kifele én is, meg a veréb is. Az állatvédők kedvéért mondom csak el, hogy a verébke jól van, semmi bántódása nem esett, elengedtem. Viszont a Zanci beleesett a kétségbe, hogy ez most már mindig így lesz, mert ugye a cicaajtók mindig nyitva vannak. Közölte velem, hogy ha még egyszer felhozok valamit, aminek pulzusa van, ráfesti az oldalamra, hogy "élőállat szállítás"! Pedig én nem akarom megölni, akiket felhozok, csak játszani szeretnék velük! Nehéz ám egy ilyen hisztérikával együtt élnem!

Más. Talán még emlékeztek, hogy anno elloptam a Zanci fogkeféjét a fürdőből. Na ez a fogkefe azóta is az enyém, és mivel hét hetes korom óta lenyűgöz a fogmosás rituáléja, hát én is alkalmazom mostanság.  Pici korom óta minden reggel és este felülök a kád csücskére és onnan figyelem, ahogy a Zanci sikálja a fogait, úgyhogy már nagyon profi vagyok, minden mozdulatot megjegyeztem. A Zanci azt mondta, hogy állítólag a többi cicák nem nagyon szeretik a fogmosást, mert vannak olyanok, akiknek romlósabbak a fogaik és nekik ki is fejlesztettek igazi cicáknak való fogkefét, meg fogkrémet, de sok cica ezt utálja, mármint azt, hogy sikálják a fogaikat. Ehhez képest én nagy híve vagyok a dentálhigiéniának! Kérem szépen, én magamnak mosom a fogaimat. Legalábbis megfogom a fogkefét, aztán nem csak rágom, hanem sikálom is, meg azt is nagyon szeretem, amikor a Zanci óvatosan csuszatolja a fogaimat. A családom szerint hülye vagyok. Szerintem meg iskolákban is mutogatni kéne engem, hogy a gyerekek megtanulják hogyan kell helyesen fogat mosni! Ehh, nem értékelnek ezek engem kellőképpen!

Galuska Hercegnő uralkodása ~ 118 ~

2016. augusztus

Azt hiszem a Zanci nem egészen épeszű. Az történt, hogy tegnap estére beharangoztak valami húderitka meteorzáport, amit Neki okvetlenül látnia kellett. Állítólag kétszáz hullócsillagot lehetett látni, ha nagyon nézte az ember, meg a macskája. Mivel a Zanci babonás is, ezért írt egy jó hosszú listát, hogy mi mindent fog kívánni, amikor esnek lefele a csillagok. Mint azt mindenféle internetes oldalról megtudta, a csillaghullás éjfél és hajnali négy óra között volt várható, úgyhogy jól felöltözött, aztán éjfélkor levonultunk az udvarra. Itt szeretném hozzátenni, hogy én az egész akciót nem értettem, álltam a Nő mellett, én is hesszöltem felfele, de aztán hamar meguntam és mentem inkább tücskökre vadászni. Ezzel szemben a Zanci röpke fél órácskát állt az udvar közepén, fejét hátraejtve, és csak várt, várt, várt… Mikor már elzsibbadt a nyaka és fázott is stratégiát váltott és úgy döntött, hogy  akkor Ő majd a fenti ablakból fogja marha jól látni a nagy eseményt. Felment, kinyitotta az ablakot, odahúzott egy széket, arra letottyant, aztán kukkolt erősen, szemüvegben, félig az íróasztalra feküdve. Olyan fél kettő magasságában már csak megnéztem, hogy mit csinál. Ugyanabban a hétrét hajtott pózban ült, hol sóhajtozott, hol nyögdösött. Mellé ugrottam, mert az íróasztal csücske tulajdonképpen az én helyem és próbáltam is kitúrni onnan, de nem mozdult. Ebből apróbb konfliktusunk kerekedett, mert én lökdöstem a könyökét, meg nyomkodtam arrébb a fejét, erre Ő meg közölte, hogy az év többi napján enyém az ablak, most hagyjam Őt békében kukkerolni. Végül kiegyeztünk döntetlenben: a Zanci nyolcrét hajtogatta magát, hogy a könyöke csücskében legyen nekem is helyem. Onnantól aztán Ő felfele nézegetett, én meg lefele. Hirtelen a Zanci felélénkült, mert meglátott EGY, azaz pontosan egy hullócsillagot. Gyorsan kívánt a Nagyigazdinak egy nagyon szépet, mert persze a Nagyigazdi már mélyen aludt, és marhára nem hatotta meg, hogy potyognak a csillagok. A Nőm közölte velem, hogy ez volt az első, majd meglátom milyen sok lesz még, igazi csoda! Aztán ült megint, nyolcrét hajtogatva, hogy minél nagyobb felületen lássa az eget. Úgy tíz percig. Merthogy közben jött egy csomó felhő. Először, csak aranyos barifelhőknek tűntek, aztán rövidesen kiderült, hogy nem, ezek vaskos felhőpaplanok, amik gyakorlatilag eltakartak mindent, még a stabilan odaenyvezett csillagokat is. Hajnali háromkor a Zanci megállapította, hogy innen nézvést úgy fest, mintha valaki szürke tejbegrízzel bekente volna az eget, úgyhogy megpróbált felállni. Ismétlem próbált, mert olyannyira belezsibbadt a hibbant pozitúrába, hogy alig bírt felkelni a székről. Mit szépítsem: a Zanci úgymaradt! Mostantól nem is némber, hanem gémber! Fej-, nyak-, váll-, hát-, csukló-, és csípőzsibbadásból kifolyólag úgy kezdett közlekedni, mint a toronyőr Notre Dame-ban. Minden mozdulatához sziszegett, nyögött, jajgatott, végül sikerült bezárnia az ablakot. Közben persze szidta az időjárást, meg azt is, aki kitalálta a felhőket, meg azt is, aki kitalálta a csillaghullást! Azt mondta, majd ma is nézni fogja, hátha lát még. Jaj nekünk!

Ja, más. Kaptam megint egy oltári jó dobozt, mert volt a Nagyigazdinak szülinapja és a Zanci rendelt Neki egy csodaszép, szív alakú tortát. Ez a torta olyan nagy volt, hogy nem fért bele normált tortadobozba, csak extra nagyba. Miután a torta már nem lakott benne, megkaptam én. (Pontosabban offenzíva-jelleggel elfoglaltam) Isteni fekvés esik benne és jó ropogós is, már körberágtam! Most csak olyan képet tudunk mutatni, ahol éppen élvezettel henyélgetek a tortadobozomban. Szerintem látszik rajtam, hogy ez valami mennyei, nem? :)

Galuska Hercegnő uralkodása ~ 117 ~

2016. július

Kaptam két cicaajtót.  Isteniek! :) Képzeljétek, csak úgy ki-be lehet mászkálnom, senki sem morog velem, hogy hajnali kettőkor hova lesz a séta, és mióta megvannak az ajtóim a Zanci, meg a Nagyigazdi is el vannak simulva. Tiszta haszon! Valamiért nem vették sportosan, hogy mindkettőjüket ébresztgettem a legkülönbözőbb hajnali időpontokban, ezért kaptam ajtókat. A Laci meg volt olyan rendes – mint mindig! –, hogy beszerelte őket az előszoba- és veranda ajtókba. Mondjuk ettől tiszta hiszti lettem, mert levették (mondom: LEVETTÉK!) mindkét ajtót, aztán nagy zajt csaptak és bebiggyesztették a cicaajtókat. Ezen a drámán azért hamar túlestem, onnantól azzal volt bajom, hogy jaj, hát az ajtókáim billegnek. A Zanci konkrétan "kidugott" az egyiken, ebből már azért sejtettem, hogy hogyan kéne használnom őket, de akkor is ijesztő volt. Ekkor óriási sóhajjal fogott egy nagy adag ragasztószalagot, aztán felragasztotta a billencseket. Ez szuper ötlet volt egyébként, mert így már át mertem sétálni a nyitott ajtókon. Jelentem már három napja le vannak hajtva a billenők, és már így is úgy közlekedem, mint a sutty! :) Olyannyira, hogy éppen három napja nem járok haza éjszakánként. Ebből első nap volt balhé, mert a Zanci reggel azt hitte, hogy mellette fekszem, de persze én kint kolbászoltam. Le is lettem érte toszva, hogy hol a retekben voltam, sőt családi kupaktanács is volt miattam. Az úgy nézett ki, hogy a Zanci és a Nagyigazdi körbeülték a nagy asztalt. Rossz volt nézni, ahogy ültek ketten. Körben! Na szóval ott ültem alattuk és hallgattam a kvaterkát, hogy akkor mi legyen; zárjanak be éjszakára, vagy ne zárjanak be? Végül a Nagyigazdi meggyőzte a Zancit, hogy mivel fényes délben is bárhonnan képes vagyok lehátazni, pofára esni, verekedni, ezért szerinte teljesen mindegy, hogy éjjel vagyok kint egy fél napot, vagy nappal. A Zanci meg lett győzve, úgyhogy most már valóban szabadon mászkálhatok! Így aztán most minden este mielőtt kimegyek az udvarra, végig kell hallgatnom az anyai intelmeket, miszerint vigyázzak magamra, ne menjek az utcára, ha bajba kerülök keressek egy megbízhatónak tűnő felnőttet, vagy rendőr bácsit. Plusz meg van kérdezgetve, hogy van-e nálam személyi, lakáskulcs, papírzsepi…? Ezeket unott pofával végighallgatom, aztán odadugom az orrom, hogy össze legyek puszilva és már huss, megyek is! Summa summarum: királynői életem van, oda megyek, ahova csak akarok, akkor jövök, amikor akarok, este kint vagyok az istenien hűvös udvaron, reggel meg hazajövök, aztán végigheverek az ágyon és alszom délig. Ez az élet! :) 

Íme, az ajtóm! :)

Itt is szeretném megköszönni a PiacoZoo állatfelszerelés üzlet legkedvesebb vezetőjének, Virágnak a segítségét, mert a Zanci az Ő segítségével szerezte be az ajtóimat! (Egyedül tök béna…) Meg tulajdonképpen mindenemet, mert a Zanci mindent onnan vesz nekem. Virág pedig mindig nagyon aranyosan és türelmesen segít, nagyokat beszélgetnek, meg nevetgélnek a Zancival. Úgyhogy, ha igazán minőségi üzletet kerestek, ahol minden létezőt be tudtok szerezni a Kedvenceteknek, akkor keressétek fel a PiacoZoo-t és Virágot, aki imádja az állatokat, sőt néha az embereket is! :D ;)

Köszi mindent drága Virág, nagy doromb Neked! :)

Galuska Hercegnő uralkodása ~ 116 ~

2016. július

Mostanában Houdini reinkarnációjának adom ki magam. Gyakorlatilag bárhonnan meg tudok pattanni! Az úgy kezdődött, hogy éjszakánként nálunk fent nagyon meleg van, aztán mikor már nagyon nem bírtam, lementem a Nagyigazdihoz, mert Nála lényegesen hűvösebb a szoba. Mivel azonban Neki is melege van, ezért résnyire nyitva szokta hagyni a szobaablakot is, meg a konyhaablakot is, csak trükkösen oldja meg, hogy ne tudjanak kívülről bejönni. Arra viszont nem gondolt, hogy én ki tudom cselezni, meg ugye mikor nagyon akarom, akkor bármilyen kicsi résen kiférek. Így történt, hogy egyik éjszaka kislisszoltam a szobaablakon a finom, hűvös udvarra. A Zanci fent aludt, a Nagyigazdi lent, aztán mikor reggel felkelt kiment, hogy kinyissa a veranda– és előszoba ajtókat. Én ekkor kocogtam befelé, a Nagyigazdi meg úgy nézett rám, mint egy kísértetre, mert nem tudta elképzelni, hogy mégis hogyan jutottam ki. Mikor a Zanci is felébredt megkérdezte Őt is, hogy mikor mentem ki, amire a Zanci csak pillogott, hogy Ő aztán nem engedett ki, biztosan szublimáltam. Végül kisütötték, hogy a szobaablakon lógtam ki. Másnap a Nagyigazdi nagy odafigyeléssel bezárta az ablakot, és csak a konyhaablakot hagyta nyitva, de rosszul fordította rá a zárat, úgyhogy akkor meg ott ugrottam ki. Egyébként rájöttek már a Nőim arra is, hogy jobban járnak, ha azonnal kiengednek, amikor éppen mennék – teszem azt hajnali háromkor, mert rendszerint akkor jön rám a hirtelen mehetnék –, mert ha azonnal nem pattannak ki az ágyból, hogy kikísérjenek és nyitott ablakot sem találok, akkor a Zanci hasát trambulinnak használva pattogok rajta, amit Ő nem annyira szeret. Az utolsó csepp a biliben az volt, amikor egyik hajnalban már a pattogásra sem reagált, csak mormicált és aludt tovább, úgyhogy felültem a mellkasára és gyengéden orron haraptam. Nem tehetek róla kérem szépen, kénytelen voltam offenzívát indítani a kiengedésem végett! A Zancit persze ezzel nem győztem meg, hosszan emlegette szülőanyám ülőgumóját, miközben az orrát tutujkálta. Végül döntés született: kapok két macskaajtót, az egyiket az előszobába, a másikat a verandára, hogy akkor mehessek ki-be, amikor akarok. Ezen a héten hozza majd őket haza a Zanci, aztán remélhetőleg a Laci ráér majd és hamar beszereli a két ajtómat. Jaj már nagyon várom! Nálam jobban, csak a Zanci várja! :)

Idén nyáron már volt egy fürdésem, bár az inkább csak arról szólt, hogy nagyon meleg volt és a Zanci bepacsált kicsit, de tegnap komolyan meg lettem fürdetve. Jöttem haza kora délután, és azonnal megkerestem a Zancit, hogy nézze már meg mi van a hátamon?! Kiderült, hogy belefetrengtem valami olajos cuccba. A Zanci megszagolgatott, de semmilyen szagom nem volt, ettől függetlenül megvártuk, míg a Nagyigazdi hazaért, aztán a Zanci csinált nekem egy nagyon enyhén samponos vizet, abba közös erővel beleáztattak, sőt meg is dörgöltek, végül  a zuhanyrózsával öblítettek le, pedig tudja a Zanci, hogy rettegek a zuhanyrózsától! Persze én ordítottam, hogy valaki azonnal hívja a slambucmant, mert itten kérem sáros bakancsokkal tiporják a jogaimat, meg aztán mindenem vizes is, de ezek ketten meg a fülük botját sem mozgatták a panaszomra, csak azon sápítoztak, hogy milyen szutykos a víz, amit kiöblített belőlem a Zanci. Naná, hogy szutykos! Tudják ezek egyáltalán, hogy nekem mi munkámba kerül ennyi retket magamra kenni? Egész nap ezért porfürdőzőm! Erre lemossák! Úgyhogy kérem szépen, én most tiszta vagyok és illatos, meg nagyon el is fáradtam, mert négy órán keresztül nyalakodtam, mire végre száraz lettem. Az igaz, hogy napok óta először nem volt olyan rohadalom melegem, mint eddig, de azért EZT tenni velem…! 

Száradok!