Galuska Hercegnő uralkodása ~ 109 ~

2016. május

A Zanci majdnem ideg-összeroppant horizontálisan és vertikálisan is, pedig annyira szörnyű dolog azért nem történt… legalábbis szerintem. Szóval az volt, hogy Ő ült fent és írt, én meg lent voltam az udvaron, elvégre kötelező játszási időben voltunk. Egyszer csak a Zanci azt hallotta lentről, hogy "BAAANG". Először még azt hitte, hogy leejtettek valamit az udvaron, de mivel lent voltam én is, inkább lejött megnézni, hogy mi van. Engem mondjuk rögtön meg is talált, mert éppen lapos-kúsztam a "valami" felé a teraszunkon, ami a másik oldali teraszon volt. Mikor észrevettem, hogy a Zanci kijött, már bátrabban mentem vizsgálódni, ezért a Nőm is jött utánam. Állati izgatottan felágaskodtam a két terasz közötti kapura, hogy ooott van az érdekesség, jöjjön már, nézze meg! Jött. A másik teraszon ott feküdt egy madár és eléggé meg volt halva. Mondom a Zancinak: "Nézd, ott fekszik egy izé. Az a neve, hogy "BAAANG"!" Erre azt válaszolta a Zanci, hogy egy fenét, az nem BAAANG, hanem rigó. Ekkor én már helyben szteppeltem, hogy nézzük meg, de tegnap ám! Nem tudom más szóval illetni Életem Nőjét, mint hogy Némber, mivel felkapott engem és bevitt egészen az előszobáig, aztán rám is zárta az ajtót. Ezután visszament és szepegve megközelítette szegény madárkát. Kiderült, hogy azért volt a BAAANG, mert a gyagya rigó nekirepült a terasz ereszcsatornájának, ettől eltört a nyaka, és visszaadta lelkét a teremtőjének. Na, a Zancin ekkor tört ki a pánik, hogy Ő most aztán mit csináljon szegénnyel? Mert eltemetheti, de akkor kiásom. Vagy kidobhatja a kukába pölö. Ez utóbbit választotta. Felhúzta a kertészkedős gumikesztyűjét, magához vette a kerti lapátot, meg egy lécdarabot, aztán felvértezte a lelkét és megközelítette a rigót. A léccel óvatosan a lapátra piszkálta az elhunytat, aztán keresett egy zsákot és bezacskózta. Kivitte a kukába, amit másnap vittek el, de már reggeltől várta a kukásokat és szólt nekik, hogy egy döglött madár van zacskóban a tetején. A kukás bácsi meg nagyon kedves volt, mert kivette a zacskót és megköszönte, hogy a Zanci szólt, a döglött madarakat nem lehet ugyanoda vinni, ahova a háztartási szemetet. Na, de visszatérve rám, én az egész cécó alatt bent voltam az előszobában, pontosabban a lépcsőnkön.

Jön be a Nő, kérdezi, hogy felmegyek-e, de nem válaszoltam Neki, mert vérig voltam sértve, hogy elvette a madaramat. Bevonult a Nagyigazdi fürdőjébe, kétszer megmosta a kezét fertőtlenítővel, aztán jött hozzám, hogy na, akkor kimegyek-e? Mondtam, hogy ki, de szerintem húzza vissza a gumikesztyűt, mert amíg Ő kint serénykedett, én hálából lehánytam a lépcsőt… (Háháhá! :D) Ekkor kissé megomlott, visszaöltözött vegyvédelmisbe, aztán feltakarította a lépcsőt, amit egyébként csak egy kis gyomorsavval kevert fűcsomóval tiszteltem meg. Miután végzett, ismét megmosakodott fertőtlenítővel. Kicsivel később befutott a Nagyigazdi, akinek most nagyon örült a Zanci, mert minden pánikot el lehetett Neki mesélni. Mikor odáig jutott a történetben, hogy és akkor kidobta a rigót, a Nagyigazdi fejcsóválva közölte Vele, hogy ez nem volt szép. (Na ugye, hogy igazam van?) A Nagyigazdi azzal érvelt, hogy mivel én genetikailag vagyok anti-cicó, ezért a tulajdon két praclimmal a büdös életben nem fogok majd madarat, ezért különösen disznó dolog volt kidobni a rigót, akit valószínűleg a macskák védőszentje küldött, hogy tudományosan meg tudjam vizsgálni, ehhez képest a Zanci kidobta a pipimet! Ez a Liba persze rögtön talált erre is kádenciát, hogy igen persze, de ha egy rigó 2 G-vel nekirepül a terasznak, akkor az sok minden, csak nem egészséges, márpedig sem szervileg-, sem pszichésen beteg pipivel nem érintkezhetem. A Nagyigazdi erre hümmögött kicsit, aztán persze a Zancinak adott igazat, mert itt kérem én el vagyok nyomva!

Itt éppen el vagyok nyomva...! Ahh!

Ja, azért a szokásos hülyézésem sem maradt el, de annak nem volt köze szárnyasokhoz. Sőt, ami azt illeti, éppen egy zöldség miatt nézett rám úgy a Zanci, mintha valami fura képregény figura lennék. Az történt, hogy egyik nap ebédre spenótot főzött. Sütött rá tükörtotyit is, aztán leült a géphez enni, mert naná, hogy két kanál között is ír valamit… Szóval evett, én meg odamentem, mert jó illata volt a cuccnak. Finoman beleordítottam a Nő fejébe, hogy kérnék én is. Csak kukkolt rám, hogy tükörtojást kérek? Kell a fenének a tojás, olyan ződ' izét adj! Kaptam egy ujjnyit, illetve annyit, amennyi a Zanci ujjára fért. Lenyaltam. Finom volt! Mikor a Zanci látta, hogy ízlik, kijött velem a konyhába és kaptam még egy kanállal a spenótból. Azt is beburkoltam, állati finom volt. Erre a Zanci elővette az egyik tányéromat és beletöfött egy egész merőkanálnyit, hogyha ízlik, hát egyem. Jelentem, megettem! Na, erre megkaptam, hogy az a macska, aki spenótot zabál, de ha kolbásszal kínálják pfujjol, az ne akarjon madarászni, mert huzatos a feje és maximum annyi benne a macska, mint kecskebékában a mekegés…! Nem baj. Nagyon finom volt a spenót! 

Képi bizonyítéka a spenót evésemnek

Galuska Hercegnő uralkodása ~ 108 ~

2016. május

Mióta nem írtam, a Zanci kigazolta a kertet, amire már nagyon ráfért, hogy foglalkozzanak vele… Persze mentem Neki segíteni, mert azt úgy illik, de a végén már bántam, hogy hallótávolságon belül maradtam. Természetesen most meg az volt a baja velem, hogy kifeküdtem három tő epret az eperföldből. Nem tehet róla, tessék nekem elhinni, én csak ott hentergek, ahova a nap süt! Mit mondjak, ezzel nem hatottam meg a Némbert, pedig dörgölőztem is hozzá, amíg húzgálta a gyomokat. Próbáltam rávenni, hogy velem foglalkozzon, de azt mondta, hogy vagy gazol, vagy galuskázik, a kettő együtt nem megy, úgyhogy próbáljam addig elfoglalni magam valami egyébbel. Na, én elfoglaltam magam… A Zanci guggolva cibálta a zöldségeket, miközben nagyon guszta, célba vehető látványt nyújtott. A háta mögé kerültem, és mivel nem figyelt, úgy három méterről a hátára ugrottam! :D Szegény, kicsit megijedt. Oké, mondjuk ki: majdnem összepisilte magát, mert sok mindenre számított, de egy öt kilós, szőrös bio-bombára, ami a nyakában landol semmiképp. Mire kimondhattam volna, hogy : "Sziaaa!", addigra elterült a gazban, mint  gombócon a prézli. Persze lesétáltam a hátáról és megnéztem a frontális részét is, hogy nem szenvedett-e komolyabb sérülést. Nem szenvedett, csak nagyon piros lett a feje, nagy nehezen feltápászkodott, aztán közölte velem, hogy rohadjon meg az összes befőttem. Ezt így! Szóval tömören megállapítható, hogy a Zancira nagyon rossz hatással van a gazolás!

Sajnos nem sokáig tartott a szép idő, mert most egy ideje megint esik és hűvös is volt. Ezért aztán kénytelen voltam a lakásban múlatni az időt, ami nem olyan rossz, csak mégsem az udvar, meg a cicabarátnőim. A Zancival sokat játszottunk, dobált nekem egeret, meg birkóztunk, és dögönyözött is, de azért csak elkapott a "jajesikazesőőő"-érzés és a mélyvénás unalom. Amikor kint süt a nap, akkor minden olyan szuper! Minden ajtó nyitva van, ki-be járkálok, ha megunom a szomszéd kutya izélgetését, akkor feljövök a Zancihoz. Mondjuk ez nagyon rövid idő, csak felrohanok, Ő olyankor általában ül és gépel, felugrom az ölébe, közlöm Vele, hogy én még mindig nagyon Őt, Ő is elmondja, hogy Ő is nagyon engem, aztán alaposan orron puszilom, és leviharzom az udvarra. A Zanci szerint a huszonhárom másodperces szeretetrohamom a "pötizsöti". Napos, meleg időben ezt nagyjából hússzor eljátszom, per nap. Viszont ebben az ocsmány, esős monszunban akármit is csinál a Zanci, hogy szórakoztasson, előbb-utóbb nagyon unom magam. Ilyenkor kiülök az ablakba, csak bámulok kifelé sóhajtozva, aztán szólok a Zancinak, hogy "nyinyinyányű". Most is, mikor mondtam Neki az ölébe vett és kérdezte, hogy mégis mit jelent a "nyinyinyányű"? Mondtam, hogy pont azt, amit hallott. Aha – mondta Ő, akkor a "nyinyinyányű" cicául azt jelenti, hogy mállik a pösz? Merthogy az emberek meg így hívják, amikor fogalmuk sincs mi bajuk, csak olyan pfuj az egész. Búsan bólogattam, hogy igen, nagyon mállik a pösz. A Zanci szerint én vagyok Picsogi, a Főnyivák. Pedig csak uuutálom az esőt! Remélem, már nem tart sokáig! 

Húúú, mit kaptam!!! :)

Kedves Rajongóim! :)

Ma van a Zanci nevének a napja, mert van ám hivatalos "Zanci" nap. ;)
A múltkor meséltem Nektek "Fabagoly Mesterről", aki csodálatos képeket alkot, mindenféle anyagokra. No, tessék elképzelni, hogy ma a Zanci ezt a fotót kapta a Fabagolytól:

Ez kérem szépen az én hivatalos, hercegnős fotóm! :) Mit szóltok a koronához a fejemen? :D Jaaaj, de szép vagyok! :) Köszönöm szépen kedves Mester! :) (akkor is, ha nem nekem van nevemnapja)

Nagy doromb és nózipuszi! :)

Galus 

Galuska Hercegnő uralkodása ~ 107 ~

2016. április

Szeretném előre leszögezni, hogy minden, ami velünk megesett tegnapelőtt, kizárólag a véletlen műve volt, és nekem semmi, de semmi szerepem nincs benne, hacsak az nem, hogy szenvedő áldozata voltam az eseményeknek! Az történt, hogy este a Zanci elment fürödni és hajat mosni, mert Ő már csak ilyen pacsálós nőszemély. Akkor ébredtem fel, mikor kimászott a kádból, úgyhogy ki is mentem utána megnézni, hogy mit csinál. Törölközött, az ajtó nyitva volt. Ilyenkor rendszerint pizsit húz és jön be aludni, de most nem így történt, hanem még behajolt a kádba, bevizezte a haját, aztán samponnal kezdte csuviszkolni a szőrt a fején. Mivel azonban az volt a terve, hogy kimossa a kertészkedős papucsát is, ezért bedugta a kádba a dugót, aztán amennyi víz a zuhanyrózsából a kádba eresztődött, az szépen benne is maradt, majd még samponos is lett. Én ezt persze nem láthattam bentről, de gondoltam meglepem a Zancit, mert amíg zubog a víz nem hallja, hogy szólongatom. Nosza, kipattantam az ágyból, aztán trappolva besüvítettem a fürdőbe, lendületből felugrottam a kád szélére, éppen a Zanci feje mellé, és belebámultam a képébe, hogy "sziamicsinálsz". 

A kataklizma ekkor vette kezdetét, mert egyrészről kicsit elvétettem az ugrást, másrészt meg a Zancit is hótt'ra ijesztettem, aki kicsit hideglelős hanghordozásban azt sikította, hogy "Mi a ló…", de ennél tovább nem jutott, mert ettől meg én ijedtem meg. Summa summarum, becsúsztam a kádba, konkrétan a samponos, nekem térdig érő vízbe, hasmánt. A Zanci meg nem tudta hirtelen, hogy hova kapjon, mert mindkét keze könyékig habos volt, csak azt érzékelte, hogy én légvétel nélkül azt szirénázom, hogy "Jáááj!". Mondjuk én remekül megoldottam a saját mentésemet, bár nincs vízi-jártasságim, de kikapaszkodtam a kádból oldalt, aztán valami számomra is rejtélyes okból kifolyólag úgy döntöttem, hogy megcsimpaszkodom a fürdőszobapolcban, amin a Zanci a fürdősóját tartja. A polc nem bírta a zaklatást, megbillent, aztán a fürdősó leborult róla, egyenesen a kádba. 

Nem tudom tetszik-e tudni, de a fürdősókat gyártó szakmukik igen nagyon képzettek lehettek, amikor kitalálták, hogy hogyan záródjon a doboz teteje, ugyanis ennek a nyüves fürdősónak nem záródik rendesen a teteje, csak úgy rá van téve. Így aztán az egész hóbelekupleráj a Zanci fejére borult, no meg a kádba, és a nem túl nagy méretű fürdőszoba minden szegletébe. Itt még sajnos nem ért véget a gyötrelem, mert a vizes pracijaim lecsúsztak a polcról, én meg sikkesen beleestem a kis kukába, ami a kád mellett ácsorog. A kuka kicsi, én meg nem, úgyhogy kissé beleszorultam, de valamire a samponos víz is jó; szintidőn belül ki tudtam kecmeregni belőle, de nem voltam egyedül… Jött velem egy törlőkendő, amit a Zanci sminklemosáshoz használt, meg egy üres wc papír guriga, amibe nagyon ügyesen sikerült belecsúsztatnom a jobb lábamat, úgy combig. Na, ez volt az a történelmi pillanat, amikor már én is idegropit kezdtem kapni! Csurom vizesen, fejemen szemfestékes törlőkendővel, szügyig felhúzott wc papír gurigával kibotorkáltam a katasztrófa sújtotta területről, egyenesen a szobába. A Zanci utóbb azt mondta úgy néztem ki, mintha egy ázott apáca és Öreg Joe, a falábú kalóz menzalianszából születtem volna.

Azért a Nőmben volt annyi empátia, hogy bekorizott utánam a nyomdokvizeimen, leszedte rólam a törlőkendőt és a wc papír gurigát, előhalászta a fürdőlepedőmet, abba belecsavart, aztán letett az ágyra, mint egy csomagot. Nem ordított. Kicsit sem. Csak nagyon halkan megjegyezte, hogy ha el merek moccanni onnan, püffedt macskahullát csinál belőlem. Ezzel visszacsúszkált a fürdőbe, hogy kármentesítsen. Először is felmosott mindent, a fürdőtől a szobáig, hogy ne essen hasra. Ezután kihalászta a fürdősós dobozt, aztán a kis kukával együtt kivitte az egészet a nagyobbik szemetesbe, majd visszatért a kádhoz, hogy leengedje a habos, fürdősós vizet. Na, ez azért annyira nem volt egyszerű, mert mikor a víz lement, ki akarta zuhanyozni a kádból a maradékot, de a fürdősóról kiderült, hogy fékevesztett habzású, tehát a Zanci mentől jobban engedte rá a vizet, a só antól jobban habzott… Még szerencse, hogy a Zanci nem az a könnyen feladós típus, mert így azért kétszáz liter vízzel, csak sikerült megszabadulnia a plafont nyaldosó habtól. Felsöpörte a szétszóródott, kissé vizes fürdősó maradékokat, majd törölte volna kezeit, hogy akkor készen is van, de ekkor eszébe jutott, hogy még nem mosta meg a haját. 

Khömm… szóval a hajára addigra kissé rákövesedett a sampon és a fürdősó elegye, úgyhogy cifrán káromkodva elkezdte lemosni a haját. Újabb százötven liter vízzel sikerült is ez a hadmozdulat, merthogy a fürdősó a fején is habzott, mint a veszett kutya szája. Miután végzett, bejött a szobába és leült mellém az ágyra. Ő fürdőköpenyben, fején törölköző turbánnal, én meg mellette feküdtem, mint egy fürdőlepcsibe csavart macskamúmia. Mélyen a szemembe nézett és csak annyit mondott, hogy záros határidőn belül felad egy hirdetés, miszerint alig használt macskáját ubihámozóra, avagy tökgyalura cserélné, akár ráfizetéssel is…!

Galuska Hercegnő uralkodása ~ 106 ~

2016. április

Kaptunk sok fát a Zanci Unokabátyjától. Telepakolták az udvart kisebb-nagyobb rönkökkel, meg rövidebb-hosszabb ágakkal. Ez állati izgalmas volt! A kisebb fákat még csak el is tudta volna pakolni a Zanci, de a nagyobbakhoz megkérte a Tesóját Lacit, hogy segítsen. A Laci meg nagyon rendes, mert fel is hasogatta a nagy fákat, úgyhogy a Zancival kimentünk az udvarra, hogy pakoljunk. Mármint, hogy Ő pakoljon, mert én drukkolással vettem ki a részem a folyamatból. Szóval a Zanci elkezdte szétválogatni a fadarabokat, mert a nagyobbacskák és az "ehető falatok" mentek be a tárolóba, a kicsiket viszont hátra kellett szállítania dobozban, a kis házba. Ebből aztán az lett, hogy állt a farakás előtt és úgy zsűrizett, ahogy a pasikkal szokta: kicsi-kisebb-hátezmi... Napokig elvoltunk ezzel és csak keveset vitatkoztunk, bár egyszer el lettem küldve Teheránba fittyfenét gereblyézni, amikor a Zanci egy olyan dobozzal bandukolt a kis ház felé, ami csurig volt fával, aztán én meg elé léptem. Nem is hittem volna, hogy a Nőm ilyen akrobatikus mozdulatsorokat is össze tud hozni! Ahogy megbotlott bennem ugrott egyet, aztán húsz centivel arrébb földet ért, de még mindig talpon volt, csak kicsit megbicsaklott a bokája, amitől enyhén balra dőlt, – természetesen a húsz kilós dobozzal a kezei közt – de ezt is kikompenzálta, fél lábról visszaficcent egyenesbe, és csak ezután kezdett anyázni velem. Közölte, hogy szétrugdalja a zrityómat, ha nem mögötte haladok, hanem előtte, ráadásul olyan vonalban, amilyet az ökör is csak vágtában tud pisilni… A maradék farönkökkel jól elvagyok, mert remekül lehet rajtuk mászókázni. Ezért legalább nem kapok ki!

Most, hogy többet voltunk az udvaron, a Zanci kifigyelte hogyan vadászom. Már minden élőlényke előbújt, ami azért remek, mert így mindig van, aki mozog. A Zanci állítja, hogy én egy anti-macska, vagy anti-vadász vagyok, sőt azt is megemlítette, hogy ha nem lány lennék, átkeresztelne Antivá, mert az sokkal jobban passzol hozzám, mint a Galuska. Mindezt csakis azért, mert jött egy légy, aki elszállt az orrom előtt, én meg felpofoztam. (!) Ekkor a légy egy kicsit megroggyant és cikk-cakkban szállt tovább. Odafordultam a Zancihoz, aki csak állt és a fejét csóválta. Azt mondta, hogy egy belevaló macska nem tapizza a vadászzsákmányt, hanem "elejti", más szóval megfogja. Ha pedig én ennyire béna vagyok, – és ez gyanúsan nem fog változni, tekintettel arra, hogy pár hónap múlva már két éves leszek – akkor be fog íratni egy macskulási továbbképzésre! Ott aztán majd megtanulok egerészni, meg "legyerészni", meg a tetőről és a fákról nem leesni, a sonkát választani a kifli csücsök helyett, meg minden olyan dolgot, amit egy "normális" cicának tudnia kell. Szerinte. Mert szerinte Ő normális? Nem az. Na, akkor én mi a zivatarért lennék az? Tiszta hiszti ez a Némber! Esküszöm kamaszodik, vagy mi!

Galuska Hercegnő uralkodása ~ 105 ~

104. 2016. április

Lett egy új lakótársunk! Ő egy kobold, vagy még inkább Pixie, és foglalkozását tekintve "Gazdagságvarázsló". A Nagyigazdi lepte meg Vele a Zancit, mert a Nőmnek hamarosan nevenapja lesz, de a Nagyigazdi nem tudott várni. Mikor megtudta, hogy nem túl messze megnyílik az új "Koboldok és Tündérek" bolt, azonnal elment és megvette a Zancinak ezt a csodaszép Pixie-t. Nahát, volt nagy öröm! Aztán meg volt nagy variálás, hogy hol is lakjon majd a kobold. Ugyanis, mint az utóbb kiderült, a koboldok a növények mellett szeretnek élni, de nekünk, csak egy zamio pálmánk van, a Zanci szerint éppen miattam, mert Ő nagyon szeretne sok virágot, de én marharépa vagyok és mindent megeszek. (Ez nem is igaz! Nem szoktam megenni a virágokat, legfeljebb beléjük harapok itt-ott...)

Ő itt Aranyka, a Gazdagságvarázsló koboldunk.

Végül a Zanci megvilágosodott, aztán kirohant az előkertbe és onnan ibolyákat ültetett egy kerek tartóba. Na, most ebben lakik a koboldunk, aki a keresztségben az Aranyka nevet kapta, mert van Neki egy nagy zsák aranya. Ez még délután történt, a Zanci feltett engem az ablakhoz és bemutatott a Pixie-nek. Igazából nem az etikett miatt, hanem azért, hogy elmondja: a Pixie nem ehető, nem bántható, nem leverhető, nem játszásra való. Pff! Na, de akkor mi a fenének lakik velünk, ha nem lehet Vele csinálni semmi izgiset? Késő este aztán elmélyítettem ismeretségemet Aranykával, aki addigra már hótt'ra unta magát! Felugrottam hozzá és mondom Neki: "Szia, az én nevem Galuska. Csinos a sapid! Tetszik az üveggömböd is. Jóslásból szedtem meg így magad? Miért tartod az aranyadat zsákban? Nincs bankkártyád?"

Nagyjából itt tartottam az ösmerkedésben, amikor a Zanci közbelépett. Hiába mondtam, hogy én csak istenhozott-puszikat adtam az Aranykának, akkor is leparancsolt a koboldka mellől, hogy hagyjam békén. Azóta is, csak stikában dumálunk Aranykával, aki egyébként jó fej, egész nap mosolyog! :)

Itt már az ibolyás kecójában üldögél Őkoboldsága.

Egyébként a Zanci mondta, hogy vannak tündérek és sárkányok is abban a boltban, úgyhogy Őt oda nem szabad beengedni, mert még a végén megveszi az egész üzletet! (Nem tehet róla, szegény fantasy író… Papírja van róla! Pöcsétes!) Mondtam Neki, hogy menjen csak és vegyen még tündért is, meg sárkányt is, én nagyon élvezném, lenne társaságom, akikkel játszhatnék! Persze megkaptam, hogy egész nap kint esz a fene az udvaron, és reggeltől estig együtt vagyok a szomszéd cicákkal, úgyhogy sem a Pixie, sem a tündér, sem a sárkány nem játszótárs. Azért remélem, hogy mielőbb lesz még új barátunk!

Ja, ha Ti is szeretnétek koboldot, tündért, vagy sárkányt, akkor látogassatok el a Westend-be, az aluljáró szinten van a "Koboldok és Tündérek" üzlet, a Niagara tér 33. szám alatt. Ha meg majd jól bevásároltatok ott, nehogy eltiltsátok a cicáitokat az új jövevényektől, mert úgysem tudjátok. :D

Galuska Hercegnő uralkodása ~ 104 ~

Be kell vallanom, a Zanci nem egy nagy műszaki májer! Valószínűleg ez az oka annak, hogy napok óta képtelen megtalálni azt a funkciót itt, ahol lehetne csinosan hirdetni más oldalakat, amiket szeretünk. 

Ottó nevű kollégám, kőlapon maradt meg az utókornak! :) Fantasztikus, igaz?

Most például azért írok, hogy bemutassam Nektek a Fabagoly Webáruházat, ahonnan mindenféle gyönyörűséges macskaságot lehet rendelni. Nem is akármilyeneket! Fabagoly Mester ugyanis nem csak simán pólóra tud például nyomtatni, de egy különleges technika segítségével fára, és még kőlapra is!
Na, most képzeljétek el szerénységemet, kőlapon megmintázva. :) A saját cicátokról, vagy bármilyen egyéb fotótokról is készülhet fára, kőre, pólóra, szatyorra nyomat, csak jó nagy felbontású kép kell hozzá. Fabagolynak nincs lehetetlen! :)

Nagy és igaz bölcsességeket is meg lehet örökíteni, bármilyen formában! :D

A webáruház címe: www.fabagoly.hu , de Facebook-on is fel tudjátok venni a kapcsolatot a Mesterrel. 
Hajrá Cicások, ha igazán különleges emléket, vagy ajándékot szeretnétek, irány Fabagoly oldala! :)

Addig is mutatok néhány csodát, hogy ne csak a fantáziátokra kelljen hagyatkoznotok.

Doromb és heftipuszi:

Galus

Falapra nyomtatott fotó.