2016. április
Szeretném előre leszögezni, hogy minden, ami velünk
megesett tegnapelőtt, kizárólag a véletlen műve volt, és nekem semmi, de semmi
szerepem nincs benne, hacsak az nem, hogy szenvedő áldozata voltam az
eseményeknek! Az történt, hogy este a Zanci elment fürödni és hajat mosni, mert
Ő már csak ilyen pacsálós nőszemély. Akkor ébredtem fel, mikor kimászott a
kádból, úgyhogy ki is mentem utána megnézni, hogy mit csinál. Törölközött, az
ajtó nyitva volt. Ilyenkor rendszerint pizsit húz és jön be aludni, de most nem
így történt, hanem még behajolt a kádba, bevizezte a haját, aztán samponnal
kezdte csuviszkolni a szőrt a fején. Mivel azonban az volt a terve, hogy
kimossa a kertészkedős papucsát is, ezért bedugta a kádba a dugót, aztán
amennyi víz a zuhanyrózsából a kádba eresztődött, az szépen benne is maradt,
majd még samponos is lett. Én ezt persze nem láthattam bentről, de gondoltam
meglepem a Zancit, mert amíg zubog a víz nem hallja, hogy szólongatom. Nosza,
kipattantam az ágyból, aztán trappolva besüvítettem a fürdőbe, lendületből
felugrottam a kád szélére, éppen a Zanci feje mellé, és belebámultam a képébe,
hogy "sziamicsinálsz".
A kataklizma ekkor vette kezdetét, mert
egyrészről kicsit elvétettem az ugrást, másrészt meg a Zancit is hótt'ra
ijesztettem, aki kicsit hideglelős hanghordozásban azt sikította, hogy "Mi
a ló…", de ennél tovább nem jutott, mert ettől meg én ijedtem meg. Summa
summarum, becsúsztam a kádba, konkrétan a samponos, nekem térdig érő vízbe,
hasmánt. A Zanci meg nem tudta hirtelen, hogy hova kapjon, mert mindkét keze
könyékig habos volt, csak azt érzékelte, hogy én légvétel nélkül azt
szirénázom, hogy "Jáááj!". Mondjuk én remekül megoldottam a saját mentésemet,
bár nincs vízi-jártasságim, de kikapaszkodtam a kádból oldalt, aztán valami
számomra is rejtélyes okból kifolyólag úgy döntöttem, hogy megcsimpaszkodom a
fürdőszobapolcban, amin a Zanci a fürdősóját tartja. A polc nem bírta a
zaklatást, megbillent, aztán a fürdősó leborult róla, egyenesen a kádba.
Nem
tudom tetszik-e tudni, de a fürdősókat gyártó szakmukik igen nagyon képzettek
lehettek, amikor kitalálták, hogy hogyan záródjon a doboz teteje, ugyanis ennek
a nyüves fürdősónak nem záródik rendesen a teteje, csak úgy rá van téve. Így
aztán az egész hóbelekupleráj a Zanci fejére borult, no meg a kádba, és a nem
túl nagy méretű fürdőszoba minden szegletébe. Itt még sajnos nem ért véget a
gyötrelem, mert a vizes pracijaim lecsúsztak a polcról, én meg sikkesen
beleestem a kis kukába, ami a kád mellett ácsorog. A kuka kicsi, én meg nem,
úgyhogy kissé beleszorultam, de valamire a samponos víz is jó; szintidőn belül
ki tudtam kecmeregni belőle, de nem voltam egyedül… Jött velem egy törlőkendő,
amit a Zanci sminklemosáshoz használt, meg egy üres wc papír guriga, amibe nagyon
ügyesen sikerült belecsúsztatnom a jobb lábamat, úgy combig. Na, ez volt az a
történelmi pillanat, amikor már én is idegropit kezdtem kapni! Csurom vizesen,
fejemen szemfestékes törlőkendővel, szügyig felhúzott wc papír gurigával
kibotorkáltam a katasztrófa sújtotta területről, egyenesen a szobába. A Zanci
utóbb azt mondta úgy néztem ki, mintha egy ázott apáca és Öreg Joe, a falábú
kalóz menzalianszából születtem volna.
Azért a Nőmben volt annyi empátia, hogy
bekorizott utánam a nyomdokvizeimen, leszedte rólam a törlőkendőt és a wc papír
gurigát, előhalászta a fürdőlepedőmet, abba belecsavart, aztán letett az ágyra,
mint egy csomagot. Nem ordított. Kicsit sem. Csak nagyon halkan megjegyezte,
hogy ha el merek moccanni onnan, püffedt macskahullát csinál belőlem. Ezzel
visszacsúszkált a fürdőbe, hogy kármentesítsen. Először is felmosott mindent, a
fürdőtől a szobáig, hogy ne essen hasra. Ezután kihalászta a fürdősós dobozt,
aztán a kis kukával együtt kivitte az egészet a nagyobbik szemetesbe, majd
visszatért a kádhoz, hogy leengedje a habos, fürdősós vizet. Na, ez azért
annyira nem volt egyszerű, mert mikor a víz lement, ki akarta zuhanyozni a
kádból a maradékot, de a fürdősóról kiderült, hogy fékevesztett habzású, tehát
a Zanci mentől jobban engedte rá a vizet, a só antól jobban habzott… Még
szerencse, hogy a Zanci nem az a könnyen feladós típus, mert így azért kétszáz
liter vízzel, csak sikerült megszabadulnia a plafont nyaldosó habtól.
Felsöpörte a szétszóródott, kissé vizes fürdősó maradékokat, majd törölte volna
kezeit, hogy akkor készen is van, de ekkor eszébe jutott, hogy még nem mosta
meg a haját.
Khömm… szóval a hajára addigra kissé rákövesedett a sampon és a
fürdősó elegye, úgyhogy cifrán káromkodva elkezdte lemosni a haját. Újabb
százötven liter vízzel sikerült is ez a hadmozdulat, merthogy a fürdősó a fején
is habzott, mint a veszett kutya szája. Miután végzett, bejött a szobába és
leült mellém az ágyra. Ő fürdőköpenyben, fején törölköző turbánnal, én meg
mellette feküdtem, mint egy fürdőlepcsibe csavart macskamúmia. Mélyen a
szemembe nézett és csak annyit mondott, hogy záros határidőn belül felad egy
hirdetés, miszerint alig használt macskáját ubihámozóra, avagy tökgyalura
cserélné, akár ráfizetéssel is…!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése