2016. április
Kaptunk sok fát a Zanci Unokabátyjától. Telepakolták
az udvart kisebb-nagyobb rönkökkel, meg rövidebb-hosszabb ágakkal. Ez állati
izgalmas volt! A kisebb fákat még csak el is tudta volna pakolni a Zanci, de a
nagyobbakhoz megkérte a Tesóját Lacit, hogy segítsen. A Laci meg nagyon rendes,
mert fel is hasogatta a nagy fákat, úgyhogy a Zancival kimentünk az udvarra,
hogy pakoljunk. Mármint, hogy Ő pakoljon, mert én drukkolással vettem ki a
részem a folyamatból. Szóval a Zanci elkezdte szétválogatni a fadarabokat, mert
a nagyobbacskák és az "ehető falatok" mentek be a tárolóba, a
kicsiket viszont hátra kellett szállítania dobozban, a kis házba. Ebből aztán
az lett, hogy állt a farakás előtt és úgy zsűrizett, ahogy a pasikkal szokta:
kicsi-kisebb-hátezmi... Napokig elvoltunk ezzel és csak keveset vitatkoztunk,
bár egyszer el lettem küldve Teheránba fittyfenét gereblyézni, amikor a Zanci
egy olyan dobozzal bandukolt a kis ház felé, ami csurig volt fával, aztán én
meg elé léptem. Nem is hittem volna, hogy a Nőm ilyen akrobatikus
mozdulatsorokat is össze tud hozni! Ahogy megbotlott bennem ugrott egyet, aztán
húsz centivel arrébb földet ért, de még mindig talpon volt, csak kicsit
megbicsaklott a bokája, amitől enyhén balra dőlt, – természetesen a húsz kilós
dobozzal a kezei közt – de ezt is kikompenzálta, fél lábról visszaficcent
egyenesbe, és csak ezután kezdett anyázni velem. Közölte, hogy szétrugdalja a
zrityómat, ha nem mögötte haladok, hanem előtte, ráadásul olyan vonalban,
amilyet az ökör is csak vágtában tud pisilni… A maradék farönkökkel jól
elvagyok, mert remekül lehet rajtuk mászókázni. Ezért legalább nem kapok ki!
Most, hogy többet voltunk az udvaron, a Zanci
kifigyelte hogyan vadászom. Már minden élőlényke előbújt, ami azért remek, mert
így mindig van, aki mozog. A Zanci állítja, hogy én egy anti-macska, vagy
anti-vadász vagyok, sőt azt is megemlítette, hogy ha nem lány lennék, átkeresztelne
Antivá, mert az sokkal jobban passzol hozzám, mint a Galuska. Mindezt csakis
azért, mert jött egy légy, aki elszállt az orrom előtt, én meg felpofoztam. (!)
Ekkor a légy egy kicsit megroggyant és cikk-cakkban szállt tovább. Odafordultam
a Zancihoz, aki csak állt és a fejét csóválta. Azt mondta, hogy egy belevaló
macska nem tapizza a vadászzsákmányt, hanem "elejti", más szóval
megfogja. Ha pedig én ennyire béna vagyok, – és ez gyanúsan nem fog változni,
tekintettel arra, hogy pár hónap múlva már két éves leszek – akkor be fog íratni
egy macskulási továbbképzésre! Ott aztán majd megtanulok egerészni, meg
"legyerészni", meg a tetőről és a fákról nem leesni, a sonkát választani
a kifli csücsök helyett, meg minden olyan dolgot, amit egy "normális"
cicának tudnia kell. Szerinte. Mert szerinte Ő normális? Nem az. Na, akkor én
mi a zivatarért lennék az? Tiszta hiszti ez a Némber! Esküszöm kamaszodik, vagy
mi!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése