2017. március
Őrület mik
vannak! Képzeljétek, egyik este jövök haza, érzem ám, hogy borzalmasan büdös a
cicaajtóm. Mivel kénytelen voltam mégis bejönni, ezért a fejemre kenődött az a
szag, sőt SZAG! Persze azonnal mentem a Zancihoz panaszra, hogy hát büdös
lettem, csináljon már valamit. Hála az égnek nem nagyon kellett magyaráznom mi
történt, mert amint felugrottam a Zanci ölébe, azonnal megérezte, hogy mi a
problémám. Nagyon messzire eltartott magától, kivitt a fürdőbe, aztán nedves
törlőkendővel addig masszírozta a fejemet, amíg le nem jött a szag. Közben
folyamatosan azt kérdezgette, hogy hol sikerült beszereznem ezt a penetráns
kandúr-odőrt? Arra gyanakodott, hogy nyilván egy olyan bokor alatt jöttem el, amit
megjelölt egy kandúr, úgyhogy napirendre is tértünk a dolog fölött, mert este
11 óra volt, meg nem is csigázta fel nagyon a Zancit. Reggel aztán kimentem
pisilni, és amikor bejöttem megint kandúrszag áradt a fejemből. Na akkor azért
már a Zanci kicsit jobban elgondolkodott a rejtélyen, hogy hol kenem össze
magam konzekvensen. Büszkén jelenthetem, hogy mostantól nyugodtan
szólíthatjátok a Nőmet „Zanci Holmes”-nak, mert percek alatt gyanút fogott,
hogy az ajtómmal lehet valami kovász, gyorsan felöltözött és lejött velem.
Mellbe is vágta az a harapható kandúr-bűz, amint kinyitotta az előszoba
ajtaját. A verandán aztán kezdte keresni, hogy honnan jön a pfuj, de mivel a
fejem volt a büdös, ezért az ajtómat nézte meg először, mert logikus, hogy úgy
jövök be, hogy a fejemet dugom be először. Öregem, a kandúr BELÜL jelölte meg a
cicaajtómat! Ez persze feltételezi, hogy eszerint bejött a verandámra, (mondom:
BEJÖTT!) és az ajtóm belső oldalát permetezte le, de úgy, mint ámokfutó kertész
a hónapos retket! A Zanci erre felemlegette a kandúr édesanyját, hozzátéve,
hogy nagy valószínűséggel utcasarkon kereste meg a betevő egérre valóját. (Oké,
nem így mondta, Ő összefoglalta midezt két szóban – legősibb mesterség + anyád
–, csak én sokkal szofisztikáltabban fogalmazok.) Mély sóhajjal felrohant a
zöldalma illetú üvegtisztítóért meg papírtörlőért, aztán lejött, és alaposan
befújta az ajtómat. Addig csuviszkolta, míg szagmentes nem lett. Lemeóztam a
végeredményt, aztán mikor már szerintem is fincsi zöldalma illatozott csak az
ajtómról, hülyére pusziltam a Zancit, megköszönve, hogy elhárította a penetrát.
Két nap
múlva megint jöttem haza a hajnali pisi-kaki túrámból, aztán megint szóltam a
Nőmnek, hogy helló, hát újfent büdös vagyok. Én rutinosan felugrottam a mosógép
tetejére, hogy a Zanci jobban a fejemhez férjen, amikor letörli rólam a
borzalmat, Ő meg, mikor velem készen lett, rutinosan fülön fogta az
ablaktisztítót és levonult a verandára elhárítani a problémámat. Most a
változatosság kedvéért a kandúr kívülről szentségtelenítette meg az ajtómat.
Puceválás után a Zanci gondolt egyet, levitte a macskariasztó spary-t is, aztán
azzal alaposan befújta a veranda minden kis zugát, meg a veranda ajtaját is
kívülről. (Igen, mert nekünk van ám itthon macskarisztónk, mert anno, mikor még
kicsi voltam a Zanci azt hitte, hogy majd azzal megvédheti a bútorokat a
karmolászásomtól, csak azt nem tudta, hogy én szeretem a narancs illatot,
úgyhogy velem kapcsolatban ezt benézte, de most mégis örült, hogy van itthon
egy teljes flakon a cuccból, amire én nem reagálok, de minden más macska
utálja!) Na szóval azóta, csak egyszer tért vissza a pofátlan kandúr jelölni,
de akkor is kívülről spriccolt, be már nem jött.
Azért az
ilyen szégyellje magát, nem? Értem én, hogy tavaszodik, meg ivarzási időszakban
minden fiú macska területet akar szerezni, de hogy lehet valaki olyan büdös
bunkó, hogy bejön az én kecómba, és még össze is jelöli pont az ajtómat? Ja, és
egyébként azóta egyszer a Zanci látta is a macskát, mert éppen kint volt az
udvaron, és egy nagy, fekete kandúr sétikált felfelé a lépcsőn, egyenesen a
verandaajtóhoz. Na a Zanci csúnyán elkergette, meg még az öklét is rázta, és verbálisan
is megfenyegette a betolakodót, hogy szétrújga a seggét, ha még egyszer
összebüdösíti nekem a bejáratot!
Más: eljött
a féregtelenítésem ideje, ezért a Zanci felsétált a Dokibácsihoz, hogy vegyen
nekem féregtelenítőt, meg bolha-elleni cseppet. Ott derült ki, hogy van már
olyan nyakba kenhető csepp, ami nem csak bolhák és kullancsok ellen véd, hanem
a belső férgeket is kiirtja, de még apróbb termetű elefántok ellen is
ledöglenek rólam. Hát a Zanci áldotta a fejlődő orvostudományt is, meg a
Dokibácsit is, aztán azt a cseppet vette nekem, mert így semmit nem kell
lenyomni a torkomon. Be is lettem kenve, amit morgással jutalmaztam, bár itt
tenném hozzá, hogy mindig morgok, ha bekennek a bolha-cseppel, nem mert fáj,
hanem csak úgy megszokásból. Most aztán kívül-belül „parazitamentes” vagyok,
jelentem alássan! A Zanci meg boldog, mert nem kellett közelharcot vívnia velem,
a kukactalanodás érdekében. Ilyen az kérem szépen, amikor mindenki boldog! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése