Galuska Hercegnő uralkodása ~ 119 ~

2016. augusztus

Jelentem, megint fogtam egy madarat! Most éppen rigót, de őt sem bántottam, ahogy anno a cinkét sem, csak felhoztam a Zancinak, hogy örüljön, meg hogy játsszunk vele. A helyzet az, hogy a Zanci egy egészen kicsit sem örült a madárkámnak! Éppen olvasott az ágyon, én meg feljöttem, aztán tele szájjal mondtam Neki, hogy "Mömmömö", mire felnézett a könyvből, hogy mit szeretnék és miért nem tudok artikuláltan nyávogni?! Ekkor letettem mellé a madárkát, aki azonnal szárnyra kapott és röpködni kezdett a lakásban. Ez semmi, mert képzeljétek, a Zanci is elkezdett röpködni, bár Ő inkább idegbeteg módon, fél lábán papuccsal, – mert csak az egyiket tudta felvenni nagy sietségében – ugrált a veréb után, meg utánam, miközben randán káromkodott. Ezzel így elvoltunk megint másfél órácskát, amit én nagyon élveztem, mert végre nem fulladt unalomba az esténk. Végül nagy nehezen hajlandó voltam megérteni, amit egyébként elsőre is színtisztán értettem, mert a Zanci velem kiabált, hogy azonnal fogjam meg a madaramat, aztán húzzak le vele az udvarra. Úgyhogy felsőbb utasításra megragadtam a verebet és levittem az előszobáig. A Zanci persze trappogott utánam, kinyitotta az össze ajtót, hogy haladjak kifele én is, meg a veréb is. Az állatvédők kedvéért mondom csak el, hogy a verébke jól van, semmi bántódása nem esett, elengedtem. Viszont a Zanci beleesett a kétségbe, hogy ez most már mindig így lesz, mert ugye a cicaajtók mindig nyitva vannak. Közölte velem, hogy ha még egyszer felhozok valamit, aminek pulzusa van, ráfesti az oldalamra, hogy "élőállat szállítás"! Pedig én nem akarom megölni, akiket felhozok, csak játszani szeretnék velük! Nehéz ám egy ilyen hisztérikával együtt élnem!

Más. Talán még emlékeztek, hogy anno elloptam a Zanci fogkeféjét a fürdőből. Na ez a fogkefe azóta is az enyém, és mivel hét hetes korom óta lenyűgöz a fogmosás rituáléja, hát én is alkalmazom mostanság.  Pici korom óta minden reggel és este felülök a kád csücskére és onnan figyelem, ahogy a Zanci sikálja a fogait, úgyhogy már nagyon profi vagyok, minden mozdulatot megjegyeztem. A Zanci azt mondta, hogy állítólag a többi cicák nem nagyon szeretik a fogmosást, mert vannak olyanok, akiknek romlósabbak a fogaik és nekik ki is fejlesztettek igazi cicáknak való fogkefét, meg fogkrémet, de sok cica ezt utálja, mármint azt, hogy sikálják a fogaikat. Ehhez képest én nagy híve vagyok a dentálhigiéniának! Kérem szépen, én magamnak mosom a fogaimat. Legalábbis megfogom a fogkefét, aztán nem csak rágom, hanem sikálom is, meg azt is nagyon szeretem, amikor a Zanci óvatosan csuszatolja a fogaimat. A családom szerint hülye vagyok. Szerintem meg iskolákban is mutogatni kéne engem, hogy a gyerekek megtanulják hogyan kell helyesen fogat mosni! Ehh, nem értékelnek ezek engem kellőképpen!

Galuska Hercegnő uralkodása ~ 118 ~

2016. augusztus

Azt hiszem a Zanci nem egészen épeszű. Az történt, hogy tegnap estére beharangoztak valami húderitka meteorzáport, amit Neki okvetlenül látnia kellett. Állítólag kétszáz hullócsillagot lehetett látni, ha nagyon nézte az ember, meg a macskája. Mivel a Zanci babonás is, ezért írt egy jó hosszú listát, hogy mi mindent fog kívánni, amikor esnek lefele a csillagok. Mint azt mindenféle internetes oldalról megtudta, a csillaghullás éjfél és hajnali négy óra között volt várható, úgyhogy jól felöltözött, aztán éjfélkor levonultunk az udvarra. Itt szeretném hozzátenni, hogy én az egész akciót nem értettem, álltam a Nő mellett, én is hesszöltem felfele, de aztán hamar meguntam és mentem inkább tücskökre vadászni. Ezzel szemben a Zanci röpke fél órácskát állt az udvar közepén, fejét hátraejtve, és csak várt, várt, várt… Mikor már elzsibbadt a nyaka és fázott is stratégiát váltott és úgy döntött, hogy  akkor Ő majd a fenti ablakból fogja marha jól látni a nagy eseményt. Felment, kinyitotta az ablakot, odahúzott egy széket, arra letottyant, aztán kukkolt erősen, szemüvegben, félig az íróasztalra feküdve. Olyan fél kettő magasságában már csak megnéztem, hogy mit csinál. Ugyanabban a hétrét hajtott pózban ült, hol sóhajtozott, hol nyögdösött. Mellé ugrottam, mert az íróasztal csücske tulajdonképpen az én helyem és próbáltam is kitúrni onnan, de nem mozdult. Ebből apróbb konfliktusunk kerekedett, mert én lökdöstem a könyökét, meg nyomkodtam arrébb a fejét, erre Ő meg közölte, hogy az év többi napján enyém az ablak, most hagyjam Őt békében kukkerolni. Végül kiegyeztünk döntetlenben: a Zanci nyolcrét hajtogatta magát, hogy a könyöke csücskében legyen nekem is helyem. Onnantól aztán Ő felfele nézegetett, én meg lefele. Hirtelen a Zanci felélénkült, mert meglátott EGY, azaz pontosan egy hullócsillagot. Gyorsan kívánt a Nagyigazdinak egy nagyon szépet, mert persze a Nagyigazdi már mélyen aludt, és marhára nem hatotta meg, hogy potyognak a csillagok. A Nőm közölte velem, hogy ez volt az első, majd meglátom milyen sok lesz még, igazi csoda! Aztán ült megint, nyolcrét hajtogatva, hogy minél nagyobb felületen lássa az eget. Úgy tíz percig. Merthogy közben jött egy csomó felhő. Először, csak aranyos barifelhőknek tűntek, aztán rövidesen kiderült, hogy nem, ezek vaskos felhőpaplanok, amik gyakorlatilag eltakartak mindent, még a stabilan odaenyvezett csillagokat is. Hajnali háromkor a Zanci megállapította, hogy innen nézvést úgy fest, mintha valaki szürke tejbegrízzel bekente volna az eget, úgyhogy megpróbált felállni. Ismétlem próbált, mert olyannyira belezsibbadt a hibbant pozitúrába, hogy alig bírt felkelni a székről. Mit szépítsem: a Zanci úgymaradt! Mostantól nem is némber, hanem gémber! Fej-, nyak-, váll-, hát-, csukló-, és csípőzsibbadásból kifolyólag úgy kezdett közlekedni, mint a toronyőr Notre Dame-ban. Minden mozdulatához sziszegett, nyögött, jajgatott, végül sikerült bezárnia az ablakot. Közben persze szidta az időjárást, meg azt is, aki kitalálta a felhőket, meg azt is, aki kitalálta a csillaghullást! Azt mondta, majd ma is nézni fogja, hátha lát még. Jaj nekünk!

Ja, más. Kaptam megint egy oltári jó dobozt, mert volt a Nagyigazdinak szülinapja és a Zanci rendelt Neki egy csodaszép, szív alakú tortát. Ez a torta olyan nagy volt, hogy nem fért bele normált tortadobozba, csak extra nagyba. Miután a torta már nem lakott benne, megkaptam én. (Pontosabban offenzíva-jelleggel elfoglaltam) Isteni fekvés esik benne és jó ropogós is, már körberágtam! Most csak olyan képet tudunk mutatni, ahol éppen élvezettel henyélgetek a tortadobozomban. Szerintem látszik rajtam, hogy ez valami mennyei, nem? :)

Galuska Hercegnő uralkodása ~ 117 ~

2016. július

Kaptam két cicaajtót.  Isteniek! :) Képzeljétek, csak úgy ki-be lehet mászkálnom, senki sem morog velem, hogy hajnali kettőkor hova lesz a séta, és mióta megvannak az ajtóim a Zanci, meg a Nagyigazdi is el vannak simulva. Tiszta haszon! Valamiért nem vették sportosan, hogy mindkettőjüket ébresztgettem a legkülönbözőbb hajnali időpontokban, ezért kaptam ajtókat. A Laci meg volt olyan rendes – mint mindig! –, hogy beszerelte őket az előszoba- és veranda ajtókba. Mondjuk ettől tiszta hiszti lettem, mert levették (mondom: LEVETTÉK!) mindkét ajtót, aztán nagy zajt csaptak és bebiggyesztették a cicaajtókat. Ezen a drámán azért hamar túlestem, onnantól azzal volt bajom, hogy jaj, hát az ajtókáim billegnek. A Zanci konkrétan "kidugott" az egyiken, ebből már azért sejtettem, hogy hogyan kéne használnom őket, de akkor is ijesztő volt. Ekkor óriási sóhajjal fogott egy nagy adag ragasztószalagot, aztán felragasztotta a billencseket. Ez szuper ötlet volt egyébként, mert így már át mertem sétálni a nyitott ajtókon. Jelentem már három napja le vannak hajtva a billenők, és már így is úgy közlekedem, mint a sutty! :) Olyannyira, hogy éppen három napja nem járok haza éjszakánként. Ebből első nap volt balhé, mert a Zanci reggel azt hitte, hogy mellette fekszem, de persze én kint kolbászoltam. Le is lettem érte toszva, hogy hol a retekben voltam, sőt családi kupaktanács is volt miattam. Az úgy nézett ki, hogy a Zanci és a Nagyigazdi körbeülték a nagy asztalt. Rossz volt nézni, ahogy ültek ketten. Körben! Na szóval ott ültem alattuk és hallgattam a kvaterkát, hogy akkor mi legyen; zárjanak be éjszakára, vagy ne zárjanak be? Végül a Nagyigazdi meggyőzte a Zancit, hogy mivel fényes délben is bárhonnan képes vagyok lehátazni, pofára esni, verekedni, ezért szerinte teljesen mindegy, hogy éjjel vagyok kint egy fél napot, vagy nappal. A Zanci meg lett győzve, úgyhogy most már valóban szabadon mászkálhatok! Így aztán most minden este mielőtt kimegyek az udvarra, végig kell hallgatnom az anyai intelmeket, miszerint vigyázzak magamra, ne menjek az utcára, ha bajba kerülök keressek egy megbízhatónak tűnő felnőttet, vagy rendőr bácsit. Plusz meg van kérdezgetve, hogy van-e nálam személyi, lakáskulcs, papírzsepi…? Ezeket unott pofával végighallgatom, aztán odadugom az orrom, hogy össze legyek puszilva és már huss, megyek is! Summa summarum: királynői életem van, oda megyek, ahova csak akarok, akkor jövök, amikor akarok, este kint vagyok az istenien hűvös udvaron, reggel meg hazajövök, aztán végigheverek az ágyon és alszom délig. Ez az élet! :) 

Íme, az ajtóm! :)

Itt is szeretném megköszönni a PiacoZoo állatfelszerelés üzlet legkedvesebb vezetőjének, Virágnak a segítségét, mert a Zanci az Ő segítségével szerezte be az ajtóimat! (Egyedül tök béna…) Meg tulajdonképpen mindenemet, mert a Zanci mindent onnan vesz nekem. Virág pedig mindig nagyon aranyosan és türelmesen segít, nagyokat beszélgetnek, meg nevetgélnek a Zancival. Úgyhogy, ha igazán minőségi üzletet kerestek, ahol minden létezőt be tudtok szerezni a Kedvenceteknek, akkor keressétek fel a PiacoZoo-t és Virágot, aki imádja az állatokat, sőt néha az embereket is! :D ;)

Köszi mindent drága Virág, nagy doromb Neked! :)

Galuska Hercegnő uralkodása ~ 116 ~

2016. július

Mostanában Houdini reinkarnációjának adom ki magam. Gyakorlatilag bárhonnan meg tudok pattanni! Az úgy kezdődött, hogy éjszakánként nálunk fent nagyon meleg van, aztán mikor már nagyon nem bírtam, lementem a Nagyigazdihoz, mert Nála lényegesen hűvösebb a szoba. Mivel azonban Neki is melege van, ezért résnyire nyitva szokta hagyni a szobaablakot is, meg a konyhaablakot is, csak trükkösen oldja meg, hogy ne tudjanak kívülről bejönni. Arra viszont nem gondolt, hogy én ki tudom cselezni, meg ugye mikor nagyon akarom, akkor bármilyen kicsi résen kiférek. Így történt, hogy egyik éjszaka kislisszoltam a szobaablakon a finom, hűvös udvarra. A Zanci fent aludt, a Nagyigazdi lent, aztán mikor reggel felkelt kiment, hogy kinyissa a veranda– és előszoba ajtókat. Én ekkor kocogtam befelé, a Nagyigazdi meg úgy nézett rám, mint egy kísértetre, mert nem tudta elképzelni, hogy mégis hogyan jutottam ki. Mikor a Zanci is felébredt megkérdezte Őt is, hogy mikor mentem ki, amire a Zanci csak pillogott, hogy Ő aztán nem engedett ki, biztosan szublimáltam. Végül kisütötték, hogy a szobaablakon lógtam ki. Másnap a Nagyigazdi nagy odafigyeléssel bezárta az ablakot, és csak a konyhaablakot hagyta nyitva, de rosszul fordította rá a zárat, úgyhogy akkor meg ott ugrottam ki. Egyébként rájöttek már a Nőim arra is, hogy jobban járnak, ha azonnal kiengednek, amikor éppen mennék – teszem azt hajnali háromkor, mert rendszerint akkor jön rám a hirtelen mehetnék –, mert ha azonnal nem pattannak ki az ágyból, hogy kikísérjenek és nyitott ablakot sem találok, akkor a Zanci hasát trambulinnak használva pattogok rajta, amit Ő nem annyira szeret. Az utolsó csepp a biliben az volt, amikor egyik hajnalban már a pattogásra sem reagált, csak mormicált és aludt tovább, úgyhogy felültem a mellkasára és gyengéden orron haraptam. Nem tehetek róla kérem szépen, kénytelen voltam offenzívát indítani a kiengedésem végett! A Zancit persze ezzel nem győztem meg, hosszan emlegette szülőanyám ülőgumóját, miközben az orrát tutujkálta. Végül döntés született: kapok két macskaajtót, az egyiket az előszobába, a másikat a verandára, hogy akkor mehessek ki-be, amikor akarok. Ezen a héten hozza majd őket haza a Zanci, aztán remélhetőleg a Laci ráér majd és hamar beszereli a két ajtómat. Jaj már nagyon várom! Nálam jobban, csak a Zanci várja! :)

Idén nyáron már volt egy fürdésem, bár az inkább csak arról szólt, hogy nagyon meleg volt és a Zanci bepacsált kicsit, de tegnap komolyan meg lettem fürdetve. Jöttem haza kora délután, és azonnal megkerestem a Zancit, hogy nézze már meg mi van a hátamon?! Kiderült, hogy belefetrengtem valami olajos cuccba. A Zanci megszagolgatott, de semmilyen szagom nem volt, ettől függetlenül megvártuk, míg a Nagyigazdi hazaért, aztán a Zanci csinált nekem egy nagyon enyhén samponos vizet, abba közös erővel beleáztattak, sőt meg is dörgöltek, végül  a zuhanyrózsával öblítettek le, pedig tudja a Zanci, hogy rettegek a zuhanyrózsától! Persze én ordítottam, hogy valaki azonnal hívja a slambucmant, mert itten kérem sáros bakancsokkal tiporják a jogaimat, meg aztán mindenem vizes is, de ezek ketten meg a fülük botját sem mozgatták a panaszomra, csak azon sápítoztak, hogy milyen szutykos a víz, amit kiöblített belőlem a Zanci. Naná, hogy szutykos! Tudják ezek egyáltalán, hogy nekem mi munkámba kerül ennyi retket magamra kenni? Egész nap ezért porfürdőzőm! Erre lemossák! Úgyhogy kérem szépen, én most tiszta vagyok és illatos, meg nagyon el is fáradtam, mert négy órán keresztül nyalakodtam, mire végre száraz lettem. Az igaz, hogy napok óta először nem volt olyan rohadalom melegem, mint eddig, de azért EZT tenni velem…! 

Száradok!

Galuska Hercegnő uralkodása ~ 115 ~

2016. június

Voltunk Dokibácsinál! Na semmi pánik, hála a nagy Bastet-nek semmi bajom, csak a szokásos éves oltásaimat kellett megkapnom. Egyedikek voltunk, úgyhogy sokat nem is kellett várni, aztán bementünk és megint új asszisztensnő fogadott minket. Aki még engem nem látott általában azonnal elolvad a gyönyörtől, hát ez a néni is ezt tette. Miután minden irányból meg lettem dicsérgetve, hogy jajdenagyonszépvagyok, a Dokibácsi beadta az onyekciót. Úgy látszik olyan régen jártunk Nála, hogy elfelejtette, hogy én nem vagyok egy balhés fazon. Várta, hogy majd nyávogok, meg vinnyogok, de én csak konzekvensen fixíroztam az eszcájg-sterilizáló gépet, bokor arccal, ahogy szokásom. Meg lett nézve a fülem, meg az összes fogam, mert a Zanci szerint büdi volt a szám, (most már mondjuk nem az) de a Dokibácsi azt mondta, hogy mindenem extra egészséges, a fogaim szépek, nem kell még ultrahangosan leszedni a fogkövemet, viszont a Zanci meg ne képzeljen már belém mindenféle kórságot, mert makkból vagyok. Na végre, hogy valaki helyre tette ezt a Némbert! Már egy merő migrén vagyok Tőle, mert állandóan azt figyeli, hogy székletem és vizeletem rendben van-e, meg hogy- és mennyit eszem, meg nem vagyok-e kövér, avagy sovány. Ja, ezt is megkérdezte, hogy nem vagyok-e kövér, de azt mondta a Dokibá, hogy néha mérjen le a Zanci, aztán ha 5,5 kilónál több leszek, vegyen diétás tápot, addig viszont nem kell aggódnia. Most 4,5 kiló vagyok, ráadásul egész nap ugrálok, úgyhogy bombanős az alakom. Kaptam kukactalanítót is, meg bolha elleni cseppet is, aztán hazajöttünk. Vacsora után meg felfeküdtem a tévére, ahol is úgy bírtam elaludni, hogy lelógott a püspökfalatom. Ezt a Zanci annyira mókásnak ítélte, hogy gyorsan le is fotózott.

Apropó, egészség! Ez a Nő kitalálta, hogy méregtelenít, ezért elkezdett szedni egy kovaföld nevű port. Először azt hittem ez jó dolog, mert ha méregtelenít, akkor nyugodtan lehetek garázda, akkor sem lesz rám mérges. Kiderült, hogy ez nem ilyen dolog. A kovaföld egy baró nagy dobozban van, ami akkora, mint a száraz kajás dobozaim. Ebből volt is egy kis zűr, mert mikor a Zanci első nap belekanalazta a bögréjébe az aznapi adag kovaföldet, én azt hittem, hogy az valami új finomság, amit én kapok, aztán annak ellenére, hogy sosem szoktam felugrálni sem az asztalra, sem a konyhapultra, most mégis felugrottam, aztán lendületesen beleszagoltam a dobozba. A kovaföldről tudni kell, hogy nagyon-nagyon finomra őrölt por, úgyhogy amikor én mélyet slukkoltam belőle, azonnal eltömte a szaglószervemet, amitől akkorát tüsszentettem, hogy majdnem leesett az orrom! Persze a dobozba sikerült belehapciznom, amitől viszont felpöffent a por. Ekkor a Zanci először is káromkodni kezdett, – mondtam, hogy nem úgy "méregtelenít" ez a cucc! – aztán meg letett a kőre, ahol én tovább tüsszögtem, és közölte velem, hogy "Tompika játszik, pazarolja a fogpasztát"… (szeret klasszikustól idézni) Szóval a kovaföld nem finom, csak a doboza megtévesztő! Egyébként az Univerzum megint volt szíves egyenlíteni, ugyanis a Zanci nagyon elküldött anyámba, amikor széttüsszentettem a kovaföldjét, de ezek után Ő meg megfostosodott tőle, úgyhogy egálban vagyunk. Háhá! :D

Galuska Hercegnő uralkodása ~ 114 ~

A mai jeles alkalom tiszteletére belenéztem a kamerába. A Zanci majd' megőrült a gyönyörűségtől... :D 

Híveim!

Ma vagyok két éves! :) Boldog szülinapot nekem! :)

Már igazi Macskanő lett belőlem. Kaptam a Zancitól, meg a Nagyigazditól "tortát", meg ajándékba egy tollas botot, mert a régit tollfosztásos baleset érte... 
Ide sajnos csak a fotókat tudom felrakni, de a Facebook oldalamon megtaláljátok a videókat is, hogyan játszom az ajándékommal. :)
Ma zselésre kényeztettetem magam, elvégre szülinapos vagyok. ;)
(Meg az év további 364 napján... - a Szerk.)

Doromb mindenkinek:

Galus

A tortám! :)

Galuska Hercegnő uralkodása ~ 113 ~

2016. május

Addig molesztáltak a Nőim azzal, hogy én nem is vagyok igazi macska, amíg tegnap bebizonyítottam Nekik az ellenkezőjét! Az történt ugyanis, hogy marha meleg volt, ezért minden ajtót sarkig tártak a házban. A Zanci a Nagyigazdi konyhájában serénykedett, amikor behoztam a meglepit. Fogtam ugyanis egy cinkét! Mondjuk rendesen tele volt vele a szám, de azért nyávogtam a Zancinak, hogy EZT látnia kell, mert EZ az Ő ajándéka! Neki ebből csak annyi tűnt fel, hogy a normális "nyá" helyett azt mondtam, hogy "mööááá", tekintettel arra, hogy a számban cipelt cinkétől lett némi akcentusom. A Zanci meg kikukkantott a konyhából, hogy miért nyávogok olyan hülyén? (Megnéztem volna azért, hogy Ő hogyan nyávog, madárral a szájában…) 

Mivel szemüveg nélkül még mindig nem egy rétisas, rám hunyorított, mert annyit azért észrevett, hogy valami van a számban, de nem ismerte fel az ajándékát, én meg gyorsan fel is vittem hozzánk. Na, ekkor azért már rohant utánam és meg is talált a lépcsőnk tetején. Annyira meglepődött, hogy eltátotta a száját! Háhh, na ugye? Még hogy nem tudok madarat fogni? Meg nem is vagyok igazi macska? Büszkén kihúztam magam, hogy tessék, itt a cinke, Neked hoztam Némber, bár nem érdemled meg. Ha azt hiszitek, hogy agyon lettem dicsérgetve, akkor nagyon tévedtek. Néhány másodperc múlva a Zanci már kapott szikrát, ettől pedig beindult a beépített hiszti-központ az agyában. Elkezdett jajveszékelni nekem, hogy azonnal tegyem le a madarat, és amúgy is pfuj, meg nem viszünk fel döglött állatokat a lakásba…! Kerek szemekkel meredtem a nekem rendelt Rabszolgára, hogy ezt mégis hogy gondolja? Mivel azonban nagyon határozottan közölte, – többször is – hogy tegyem le, én kivételesen szófogadó voltam és a lépcső tetején letettem a cinkét. Ekkor a madárka, (aki egyébként csak elájult) felpattant és lerepült, éppen a lépcső alján sápítozó Zanci felé. Gondolom nem kell ecsetelnem, hogy ettől a Zanci még jobban elkezdett sápítozni, sőt sikítani, méghozzá a következőt: "Ez ÉÉÉL! ÁÁÁ! Jááj! Jáááááj!" és meg sem állt az előszobáig. A cinkém meg kirepült a verandára és bár a 1,8x2 méteres ajtó nyitva volt, mégsem repült el teljesen, hanem bent maradt a verandán, ott őrülten csiripelve tett három kört a levegőben, aztán beszállt a legnagyobb szekrény mögé. Ezen közben a Zanci az előszobában a szívét markolászta és jógalégzéssel próbálkozott. Magam részéről én a madaram után vetődtem, aztán hangos nyávogással keringtem a szekrény körül. A Zanci kióvatoskodott utánam, kérdezte hol a madár? Hát szerinted azért ordibálok a szekrénynek, mert az asztal alatt van? Ahh! Lassan azért felfogta, hogy mi az ábra, meg ugye mondtam is Neki, hogy azonnal húzza el a szekrényt, mert nem férek be. Erre széttárta az összes kezeit, hogy marhára sajnálja, de Ő nem a Sajcenegger, úgyhogy megvárjuk a Nagyigazdit, aztán majd ketten elhúzzák. Kicsivel később a cinke is meggondolta magát, kirepült a szekrény mögül, de megfogni sem tudtam, meg ki sem repült az udvarra, hanem átszállt a másik oldali szekrény mögé, de úgy, hogy közben hol a falnak repült, hogy a veranda ablakainak, de a nyitott ajtón semmiképpen sem akart kirepülni. 

A Zanci az előszobaajtó kisablakából nézte ezt végig, és hevesen csóválta  a fejét, hogy én sem vagyok piskóta, de a cinke mindent alulmúlóan hülye. Végre megérkezett a Nagyigazdi! Először Ő is megijedt, bár Ő inkább a Zanci arckifejezésétől, meg attól a ténytől, hogy a lánya az előszobaajtó kicsi ablakának nyomott orral kukucskál… Kérdezte mi a zivatar van, mire a Zanci a kezét tördelve előadta, hogy fogtam valamit, ami ÉL és valószínűleg griffmadár, és bevette magát a szekrény mögé, és… Na ez volt az a pillanat, amikor a Nagyigazdi mélyet sóhajtott, letette bent a táskáját, aztán jött ki a verandára, hogy madártalanítson. Fogta a kisebbik szekrénykét, azt elhúzta, hátha alatta bujdokol a zsákmányom. Igaza is lett: ott volt a cinke, de már meg volt halva, valószínűleg nem tett jót neki, hogy faltól-falig pattogott. A Nagyigazdi lehajolt, felemelte a nagyjából három centiméter hosszúságú cinkét a farktollánál fogva, aztán ránézett a Zancira: "Ez lenne a griffmadár?" – kérdezte grimaszolva. "Ez" – válaszolta a Zanci kissé pirulva, de aztán elmagyarázta, hogy Ő nagyon megijed mindentől, ami mozog, főleg meg attól, ami repül. Viszont a Nagyigazdi végre megdicsért engem, azt mondta nagyon ügyes lány vagyok, IGAZI MACSKA, aki fogott egy teljesen használható cinkét, aztán hozzátette, hogy ez valószínűleg azért volt lehetséges, mert én egy műkedvelő cica vagyok, a madár meg egy műkedvelő cinke lehetett, ha meg tudtam fogni, aztán meg nem bírt kiszállni azon a hatalmas, nyitott ajtón. Ezután meggratulálta nekünk, – a cinkének, nekem, meg a Zancinak – hogy hárman sem teszünk ki egyet, és kidobta a madarat a kukába. 

Szóval azért én most nagyon büszke vagyok magamra, mert mégiscsak értékeltek, a Nagyigazdi után a Zanci is megdicsért, csak megkért, hogy legközelebb ne hozzak haza semmit, ami még életben van. Nem tudok elmenni ezen a Nőn, komolyan! A múltkori döglött madarat sem engedte megnézegetni, ebből arra következtettem, hogy nem kedveli a halott dolgokat. Erre most hozok Neki egy abszolút eleven cinkét és kiderül, hogy azt sem kedveli. Ehh, mindegy. Végül kaptam jutalomfalatot, amiért ügyes voltam, aztán lefeküdtem aludni a dobozomba, elvégre nagyon melós napom volt!

A Zanci meg odajött hozzám, megsimogatott és idézett nekem két mondatot "A macska tragédiája" című klasszikusból:

"Meg van fogva a cinke, igen. A Zanci gyomra forog, az alkotó pihen."