Galuska Hercegnő uralkodása ~ 130 ~

2017. május

A Zanci egy kicsit beteg. Az a helyzet, hogy vastagbélgyuszija van, aztán szegény most alig ehet valamit, meg folyton fáj a hasa. Már hülyére vizsgálták, de még nem derült ki túl sok minden. Na, ezt csak azért meséltem el, mert egyik nap ment vérvételre, engem meg itthon hagyott persze. Mivel untam magam egyedül, ezért játék után néztem, meg is találtam a kedvenc macskamentás párnámat, amit a Zanci pár hete varrt nekem. Itt szeretném hozzátenni, hogy minden, de minden a Zanci hibája, ugyanis Ő varrta a párnát túl vékony anyagból! Merthogy kérem szépen az történt, hogy egy kicsit megcsócsáltam a párnát, ahogy azt szoktam, de most elreccsent az anyag, én meg egyenletesen beterítettem macskamentával az egész lakást (legalábbis a teljes parkettás felületet), aztán még bele is feküdtem a jó illatú fűbe, és csak hemperegtem, hemperegtem… Éppen addig tudtam csak hemperegni a finomban, amíg a Nő haza nem ért. Ugyanis amint belépett a lakásba, felfogta a látványt, és még a gyöngyhalászok között is elvitte volna a pálmát, mert vagy tíz percig káromkodott levegővétel nélkül! Én a magam részéről az egészből csak annyit érzékeltem, hogy a Zanci mérges, de nem tudtam menekülni, mert addigra szállíthatóra szívtam magam… El voltam terülve a füves parkettán, mint délibáb a Hortobágyon, a Zanci meg gyorsan felkapott onnan, és nem túl finoman elkezdte rólam lesöprögetni (pontosítok: lepofozni!) a macskamenta darabkákat. Mikor elég tisztának talált felrakott az ágyra, rámparancsolt, hogy ne merjek visszaterülni, amíg Ő megérkezik a partvissal, aztán felsöpört. Utána lerogyott mellém az ágyra és megkért szépen, hogy csak addig kíméljem, amíg kicsit jobban nem lesz, mert marhára nem volt kedve röptében feltakarítani, amikor így is szédeleg az éhségtől. Azt is közölte velem, hogy mostantól addikt esetként fog kezelni, mert nagyon csúnyán beszívtam megint. (Nem értem miért probléma, hogy másfél órán keresztül fel-le ugráltam a szekrények tetején…?!)

Persze azóta varrt nekem egy másik párnát, de most erősebb anyagból, amit tutira nem tudok kiharapni. Nem baj, megérte! Volt egy jó napom! :D

Galuska Hercegnő uralkodása ~ 129 ~

2017. április

Összehaverkodtam a szomszéd kutyával. Tudom ez nagy gyalázat, de akkor is. Különben ezt a Zanci sosem tudta volna meg, ha nem lennének beépített kémjei, úgyis mint szomszéd néni. Merthogy a szomszéd néni elmesélte nemrég a Zancinak, hogy látta, amint átmentem a csücsökszomszédékhoz, (tudjátok, ahol az a kutya lakik, aki kislány koromban a fára kergetett), aztán azt is látta, hogy jött a kutya, én meg azonnal fújtam, mint egy rotyogó kuktafazék. Naná, hogy fújtam, elvégre páratlan csula-reflexem van! Előbb köpök, aztán kérdezek. A kutya – kinek nem tudjuk az anyakönyvi nevét, de a Zanci elkeresztelte Eminenciásnak, merthogy tök szürke – erre azonnal fenékre tottyant, nem mervén közelíteni hozzám, mert nagyon félelmetes tudok ám lenni, ha akarok! Mikor meg láttam, hogy Eminenciás nem bánt, nem ugat, gyakorlatilag még a légcserét is beszüntette, akkor én is leengedtem, aztán megszagolgattuk egymást. Így esett, hogy senki nem evett meg senkit, csak szépen, békésen játszottunk. (Már amennyiben játéknak lehet nevezni, ahogy a fejére ugrom, Ő meg szegény halálfrászt kap, hogy mi a tök esett a nyakába?! Hehe!) Szóval most az van, hogy szent a béka közöttünk, olykor átjárok a csücsökszomszédékhoz kutyát bosszantani.

A Zancinak ez ellen szava sincs, elvégre Eminenciás ugyanúgy családtag ott, mint én itthon, Ő is minden betegség ellen be van oltva, meg bolhája sincs. Az nekem sincs, mert minden hónapban kapok a nyakamra olyan bolha- és kullancs elleni cseppet. Egyszer találkoztam két bolhával, d(-t)axlin mentek egy komondorig, nyilván tágasabb otthont kerestek… rám se bagóztak, mert belőlem árad a bolha-ellenes odőr. Szóval kutyázhatok, amennyit akarok. :) 

Galus új verse! :)

Napocskázom

Nem haltam meg nyugi, ne hívjatok papot,
csak harántfekvésben élvezem a napot.
Baj csupán egy van; hogy pucéran nudizok,
bár sokkal cikibb, amikor hangosat pukizok.

A Zanci azt mondta, ne hozzam rá a stresszt,
nem vesz nekem egér mintás fürdődresszt.
A fürdőruhámnak borsos ám az ára,
nem költünk négy cicifixre, meg egy tangára… :D

©Galuska Galagonya 2017
(Lejegyezte a Zanci: Ariana T. Dianis)

Galuska Hercegnő uralkodása ~ 128 ~

2017. március

Őrület mik vannak! Képzeljétek, egyik este jövök haza, érzem ám, hogy borzalmasan büdös a cicaajtóm. Mivel kénytelen voltam mégis bejönni, ezért a fejemre kenődött az a szag, sőt SZAG! Persze azonnal mentem a Zancihoz panaszra, hogy hát büdös lettem, csináljon már valamit. Hála az égnek nem nagyon kellett magyaráznom mi történt, mert amint felugrottam a Zanci ölébe, azonnal megérezte, hogy mi a problémám. Nagyon messzire eltartott magától, kivitt a fürdőbe, aztán nedves törlőkendővel addig masszírozta a fejemet, amíg le nem jött a szag. Közben folyamatosan azt kérdezgette, hogy hol sikerült beszereznem ezt a penetráns kandúr-odőrt? Arra gyanakodott, hogy nyilván egy olyan bokor alatt jöttem el, amit megjelölt egy kandúr, úgyhogy napirendre is tértünk a dolog fölött, mert este 11 óra volt, meg nem is csigázta fel nagyon a Zancit. Reggel aztán kimentem pisilni, és amikor bejöttem megint kandúrszag áradt a fejemből. Na akkor azért már a Zanci kicsit jobban elgondolkodott a rejtélyen, hogy hol kenem össze magam konzekvensen. Büszkén jelenthetem, hogy mostantól nyugodtan szólíthatjátok a Nőmet „Zanci Holmes”-nak, mert percek alatt gyanút fogott, hogy az ajtómmal lehet valami kovász, gyorsan felöltözött és lejött velem. Mellbe is vágta az a harapható kandúr-bűz, amint kinyitotta az előszoba ajtaját. A verandán aztán kezdte keresni, hogy honnan jön a pfuj, de mivel a fejem volt a büdös, ezért az ajtómat nézte meg először, mert logikus, hogy úgy jövök be, hogy a fejemet dugom be először. Öregem, a kandúr BELÜL jelölte meg a cicaajtómat! Ez persze feltételezi, hogy eszerint bejött a verandámra, (mondom: BEJÖTT!) és az ajtóm belső oldalát permetezte le, de úgy, mint ámokfutó kertész a hónapos retket! A Zanci erre felemlegette a kandúr édesanyját, hozzátéve, hogy nagy valószínűséggel utcasarkon kereste meg a betevő egérre valóját. (Oké, nem így mondta, Ő összefoglalta midezt két szóban – legősibb mesterség + anyád –, csak én sokkal szofisztikáltabban fogalmazok.) Mély sóhajjal felrohant a zöldalma illetú üvegtisztítóért meg papírtörlőért, aztán lejött, és alaposan befújta az ajtómat. Addig csuviszkolta, míg szagmentes nem lett. Lemeóztam a végeredményt, aztán mikor már szerintem is fincsi zöldalma illatozott csak az ajtómról, hülyére pusziltam a Zancit, megköszönve, hogy elhárította a penetrát.

Két nap múlva megint jöttem haza a hajnali pisi-kaki túrámból, aztán megint szóltam a Nőmnek, hogy helló, hát újfent büdös vagyok. Én rutinosan felugrottam a mosógép tetejére, hogy a Zanci jobban a fejemhez férjen, amikor letörli rólam a borzalmat, Ő meg, mikor velem készen lett, rutinosan fülön fogta az ablaktisztítót és levonult a verandára elhárítani a problémámat. Most a változatosság kedvéért a kandúr kívülről szentségtelenítette meg az ajtómat. Puceválás után a Zanci gondolt egyet, levitte a macskariasztó spary-t is, aztán azzal alaposan befújta a veranda minden kis zugát, meg a veranda ajtaját is kívülről. (Igen, mert nekünk van ám itthon macskarisztónk, mert anno, mikor még kicsi voltam a Zanci azt hitte, hogy majd azzal megvédheti a bútorokat a karmolászásomtól, csak azt nem tudta, hogy én szeretem a narancs illatot, úgyhogy velem kapcsolatban ezt benézte, de most mégis örült, hogy van itthon egy teljes flakon a cuccból, amire én nem reagálok, de minden más macska utálja!) Na szóval azóta, csak egyszer tért vissza a pofátlan kandúr jelölni, de akkor is kívülről spriccolt, be már nem jött.

Azért az ilyen szégyellje magát, nem? Értem én, hogy tavaszodik, meg ivarzási időszakban minden fiú macska területet akar szerezni, de hogy lehet valaki olyan büdös bunkó, hogy bejön az én kecómba, és még össze is jelöli pont az ajtómat? Ja, és egyébként azóta egyszer a Zanci látta is a macskát, mert éppen kint volt az udvaron, és egy nagy, fekete kandúr sétikált felfelé a lépcsőn, egyenesen a verandaajtóhoz. Na a Zanci csúnyán elkergette, meg még az öklét is rázta, és verbálisan is megfenyegette a betolakodót, hogy szétrújga a seggét, ha még egyszer összebüdösíti nekem a bejáratot! 

 

Más: eljött a féregtelenítésem ideje, ezért a Zanci felsétált a Dokibácsihoz, hogy vegyen nekem féregtelenítőt, meg bolha-elleni cseppet. Ott derült ki, hogy van már olyan nyakba kenhető csepp, ami nem csak bolhák és kullancsok ellen véd, hanem a belső férgeket is kiirtja, de még apróbb termetű elefántok ellen is ledöglenek rólam. Hát a Zanci áldotta a fejlődő orvostudományt is, meg a Dokibácsit is, aztán azt a cseppet vette nekem, mert így semmit nem kell lenyomni a torkomon. Be is lettem kenve, amit morgással jutalmaztam, bár itt tenném hozzá, hogy mindig morgok, ha bekennek a bolha-cseppel, nem mert fáj, hanem csak úgy megszokásból. Most aztán kívül-belül „parazitamentes” vagyok, jelentem alássan! A Zanci meg boldog, mert nem kellett közelharcot vívnia velem, a kukactalanodás érdekében. Ilyen az kérem szépen, amikor mindenki boldog! :)

Galuska Hercegnő uralkodása ~ 127 ~

2017. február

Eldugultam! Igen, jól tetszik olvasni. Erről persze egyedül a Zanci tehet, úgyhogy meg is fogadta, hogy mostantól alázatos lesz, és senki orra elé nem dobja ki a kisdoktoriját „felelős kisállattartás” témában! Ugyanis az történt, hogy ez a Némber azt hitte, hogy mivel eddig ugye tombolt a tél, meg a zimankó, ezért nekem alig-alig hullik a szőröm. Hozzátenném, az „alig-alig” annyit tesz, hogy nem egy másik, mindennel felszerelt macskát lehet gyúrni a vedlett szőreimből, csak mondjuk egy bolyhos kisnyulat. No, a Zanci ezt benézte, de csúnyán, aztán hiába van itthon szőroldó paszta, elfelejtett nekem adni, úgy nagyjából két hónapig... Pár napja aztán jól megijesztettem, mert őrült sebességgel kezdtem szaladgálni a lakásban, miközben a farkamat minden irányba forgattam. Persze ettől a Nőm kissé hisztériás lett, mert el nem tudta képzelni, hogy mi a bajom. Hiába mondtam neki, hogy nem tudok kakálni, az a bajom! A Zanci előkapta a szakirodalmat, mert naná, hogy cicászati könyve is van, aztán amíg róttam a kecóban a sportköröket, addig Ő egyre idegesebben azt olvasgatta, hogy milyen bajaim lehetnek. Abban megállapodott magával, hogy bolhám nem lehet, mert kb. egy hete kaptam bolha elleni cseppet, meg gilisztáim sem lehetnek, mert még egy hónap van hátra a következő féregtelenítésig. Már mindenféle bubópestist belém képzelt, mire végre felhívta a Dokibácsit. Attilánk egy végtelen türelmű ember, ezért végighallgatta a Zanci monológját, aztán közölte, hogy a tünetek alapján tök egészségesnek tűnök, mert nem hányok, nem folyik a nyálam, nem vakarózom, nem eregetek színes buborékokat, és óránként sem mondom be a pontos időt, szóval a Zanci próbálja meg kezelni valami házi módszerrel a pánikrohamát, nekem meg a székrekedésemet, mert valószínűleg emiatt rángatom a farkam. Aha! Na, ez volt az a pont, ahol a bedugult fenekem mellé grátiszban megkaptam a szobafogságot is. Meg persze nem csak bezárt engem a lakásba ez a Némber, de kaptam dupla adag szőroldó pasztát, meg a Nagyigazdi adott a készleteiből egy olajos szardíniát, mert azt mi nem tartunk itthon. (a Zanci konkrétan egy egészen kicsike halat sem hajlandó enni, és én sem szeretem különösebben) Mindent megettem, meg ittam is rendesen, aztán oda lettem vezetve a bilimhez, hogy ha köll, hát oda legyek szíves. Figyelmes Olvasóim már pontosan tudhatják, hogy én meg a bili, az kettő! Nem és nem vagyok hajlandó a macskaalomba anyagcserélni, akkor sem, ha szivárványszínű tengerimalacok hullnak az égből! Úgyhogy per tizenhat órácskán keresztül kínoztam a Zancit azzal, hogy nekem azonnal le kell mennem az udvarra. Nem engedett ki persze, mert Ő meg okvetlenül látni kívánta, hogy mi jön ki belőlem és mikor. Hajnali 3 óra körül már hiába ordítottam, meg ugráltam az ajtóra, muszáj volt pisilnem egyet. Megpróbáltam magam betűrni a nyomorult bilibe, de az mint tudjuk még mindig kicsi nekem, úgyhogy morogtam, fújtam, míg próbáltam úgy helyezkedni, hogy elférjen a popóm, meg a bugyim se legyen olyan.

Azt mondja nekem a Zanci:

- Csüccs, aztán pisiljél.

Mire én:

- Nem érted meg, hogy kicsi a láda?

Zanci:

- Forduljál meg, keresztben elférsz!

Én:

- De én hosszában szoktam!

Zanci, mint egy igazi entellektüel:

- Hugyozzámááá’!!!

Végül nagy sóhajjal kénytelen voltam mégiscsak belecsurizni a bilibe. Jött a Nő, kikanalazta az alomlapáttal a pisis almot, megnézte, megszagolta, esküszöm azt vártam, hogy mikor nyalja meg, hogy savas-é, vagy lúgos... Rendben találta, kidobta, kezet mosott, visszafeküdt, én meg ordítottam tovább. No, aztán hajnali 6 óra 4 perckor végre a dugulás is megszűnt. Gyakorlatilag atomtengeralattjárót sz@rtam! A Zanci meg hullafáradt volt ugyan, de olyan boldogan ragyogott, mintha a Szent Grált találta volna meg. Mindketten megkönnyebbültünk: én attól, hogy kijött végre, aminek kint a helye, a Zanci meg a ténytől, hogy semmi bajom. Ugyanis szokásához híven, zacsival vette ki a végterméket az alomból, alaposan megnézte, de csak némi szőrt talált benne, egyéb gyanús dolgot nem. A farokrángásom azonnal megszűnt, sőt az udvarra is lemehettem, de öt percen vissza is jöttem, hiszen dolgom kint ugyebár már nem maradt. Azóta ki is aludtuk magunkat mindketten, de már nem telik el úgy nap, hogy ne kapnék szőroldót, nehogy megint betömődjön a kipufogóm.

A Zanci pedig szent fogadalmat tett, hogy ezentúl nagyon vigyáz a kiegyensúlyozott bélműködésemre, és amint lesz rá keret, azonnal vesz nekem egy nagyobb alomládát, bár mint tudjuk, azt maximum évente egyszer használom. 

"Őrizem a likat!"

Írtam ma egy verset egyetlen szerelmemnek, a LEFOLYÓNAK! :)
Egyszerűen imádom őt! 
Olvassátok hát kellő áhítattal az alábbi költeményemet. ;)

Doromb:

Galus 

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

ŐRIZEM A LIKAT!

Őrizem a likat, mert még elszökik,

aztán ha nem talál haza, a lik-menhelyre lökik.

Őrizem a likat, mert magányos szegény,

mint az üveghegyen túl, a kurta farkú legény.

A Zanci ezt nem érti, lelke faragva van fából,

csak azt ordítja, hogy vegyem ki a seggemet a kádból!

Igazán nem értem, hogy ezen mit szirénázik,

ő meg bedugja a likat, mikor a vízben ázik.

Őrizem hát a likat, mert ő fontos nekem,

akkor is, ha ücsörgés közben vizes lesz fenekem.

Őrizd te is a likat barátom, ha cicából vagy,

mert minden logikát mellőz a kreatív macska agy.

©Galuska Galagonya 2017

(Lejegyezte a Zanci: Ariana T. Dianis)

Galuska Hercegnő uralkodása ~ 126 ~

2017. január

Szeretem a dobozokat. Minden cica szereti a dobozokat. Most ez arról jutott eszembe, hogy a Zanci igen jóban van a Papucs kutya Zanyájával, aztán leveleztek és a Zanya mesélte a Zancinak, hogy az egyik túlbuzgó rajongójuk felfedezte egy fotón, hogy a Kádaska kolleginának nincsen macskaágya, hanem egy guszta doboza van, amiben hol hentereg, hol nem. No, a Greenpeace aktivista legott felajánlotta a Zanyának, hogy vesz a Kádaskának egy „tisztességes” macskaágyat. Az ilyen nagy valószínűséggel egy ebihalat is „Free Willy!” kiáltással az ajakán hurcolna az óceánba, figyelmen kívül hagyva azt a nem elhanyagolható tényt, hogy az ebihal az édes vizeket szereti... 

Itt és most szeretném kinyilatkoztatni, hogy nekem van ugyan saját ágyam, de kizárólag a játék egereim és a gumicsirkém tárolására használom, valamint van egy másik ágyam is, ami 140x200-as, erről mondjuk a Zanci azt hiszi, hogy az övé, de meghagyom ebben az életképtelen tévhitében. Ja és persze vannak nekem guszta, rágható kartondobozaim is, főként azokban alszom! Olyannyira így van ez, hogy a Nagyigazdi karácsonyra kuktát kapott, aztán mivel tudja, hogy papundeklioholista vagyok, ezért nekem adta a dobozát. A mellékelt fotókon jól látszik, hogy imádom az új dobozt! Az ágyon található kékes kis bigyók, a dobozról lerágott, majd szétsercintett rágadékaim. A cica-védelmisek kedvéért azt is megsúgom, hogy nem azért rágcsálom a dobozt, mert nem kapok enni, hanem azért, mert a Zanci szerint orálisan fixált vagyok, aztán mindent rágok, ami kartonból van. Egyébként van ott mellettem egy kis méretű kerámia sertés, na az egy szerencsehozó röfi, amit a Zanci a Keresztanyjától kapott még szilveszterkor, de persze megkaptam, mert a röfi izgalmas, lehet vele gurulászni. Fazonra olyan, mint a Zanci: majdnem teljes gömb! :D

Ezúton kérjük tehát a „jóérzésű, cicáért aggódó” honfitársainkat, hogy lazítsanak, ha valamit nem kapunk, annak nem az az oka, hogy rút a sorsunk, vagy nincs pénz valamire, hanem sokkal inkább az, hogy az adott tereptárgy (lásd: macskaágy) hótt hidegen hagy minket! Ezért kérünk szépen minden értünk rinyáló, aranyos, kedves Olvasót, hogy mielőtt jobbá akarnák tenni az egyébként már luxusra fokozott kis életünket, előtte legalább nézzenek meg közelebbről egy élő macskát!

Szíves megértésüket köszönjük!