Galuska Hercegnő uralkodása ~ 123 ~

2016. november

Új lakónk van. Egészen konkrétan egy mókus bútorozott fel a fenyőnkre. Az úgy volt, hogy a Zanci fedezte fel őt, amint éppen a szomszéd csoffadt fenyőjéről költözködött át a miénkre. Nem viccelek, a Nőm vagy 25 percig kukkolta a mókuskát, amint cihelődött átfele. A mókus áthurcolkodott az összes d(t)obozával és minden ingóságával együtt, szóval most már a mi fánkon ingatlantulajdonos. Másnap a Zanci ment ki a szeméttel, amikor összefutott a mókussal, aki abszolút nem félt, bár közel sem ment a Zancihoz. Szedegetett magának tobozt, meg apró ágakat, gondolom azért, mert még nincs kellően bebútorozva a kecója. Külcsínét tekintve sötétbarna egyébként, és hosszú, fekete farka van, meg a fülein is aranyos, fekete pamacsok vannak. A Zanci elnevezte őt Mogyinak. Szóval most Mogyival próbálkozom barátkozni, de eléggé antiszociális. Akárhányszor megpróbálok vele beszélgetni, mindig felszalad a fára! Már panaszkodtam erről a Zancinak, de azt mondta, hogy a Mogyi mókus, aki fél a macskáktól, és különben sincs rám írva, hogy abszolút életképtelen vagyok, és nem teszek kárt senkiben. Na ezt kategorikusan kikérem magamnak! Én kérem egy veszedelmes és félelmetes ragadozó vagyok! Például minden virsli tőlem retteg, mert amint a Zanci odadobja nekem, azonnal elmarom a levegőben, körbekergetem a lakásban, és csak akkor eszem meg, ha már alaposan kifárasztottam, és olyankor a virsli már csak szuszogni tud, és az életéért könyörög! Pff!

Pár napja azért majdnem sikerült elmélyítenem az ösmeretséget Mogyival, de olyan gyors, hogy hiába rohantam, mégis felspurizott a fára, mire odaértem. Jövök fel, a Zanci persze ír, felugrom hozzá az asztalra és mondom neki, hogy : "Nyá-nyá-nyááá-nyá--nyá---nyányá", ami szabad fordításban annyit jelent, hogy "Képzeld! A Mogyi lent volt, tobozt gyűjtött, aztán odamentem, de felsprintelt a fára, én meg álltam alatta és nyávogtam neki, de nem jött le!" Ezt így, egy levegővel. Mikor befejeztem a monológomat, néztem a Zancira, hogy majd biztosan válaszol valami okosat. Erre mit bír mondani ez a Nő?! "Igen Drágám, mókuska van a fán"… Hát, kösz! Egyébként voltunk kettesben is kint a Zancival, és persze akkor is láttuk a Mogyit, aki egyébként a Zancitól semennyire sem fél, csak tőlem, úgyhogy mikor megálltam a Zanci mellett és a Mogyi meglátott, felcikázott a kérójába. Szaladtam persze utána, aztán a fa alatt nyávogtam először felfele, aztán meg a Zancinak, hogy ha már itt van, hát ugyan száguldjon már föl, aztán hozza le a Mogyit. Közölte velem a Nő, Akit Nekem Rendeltek, hogy összekeverem őt a Superman-nel, mert ő repülni sem tud, meg a tangáját sem nadrágon kívül hordja…! Komolyan, semmi hasznát nem veszem!

P.S.: Jogos kérdés lenne részetekről, hogy van-e fotó Mogyiról? Nincs. Azért nincs, mert a Mogyi gyors, a Zanci meg végtelenül lassú, meg aztán vagy éppen rohan a Mogyi és akkor csak egy kondenzcsíkot fotóz belőle a Zanci, vagy a Mogyi mondjuk megáll pózolgatni, de akkor meg a Zancinál nincs telefon, hogy meg tudja örökíteni. Ez van. Rút az élet! 

Viszont kaptok rólam egy fotót, melynek címe: "Ha lelóg a s*ggem, hát lelóg a s*ggem!". Örüljetek!

Galuska Hercegnő uralkodása ~ 122 ~

2016. október

Nohát, olyan dolgok vannak, hogy hú! Először is, a Zanci könyve megjelent, amitől teljesen bolond lett, azóta reklámoz, meg a kiadóba járkál, szóval szerintem ráférne, hogy valaki újraindítsa a hardverét, mert kezd belőle elegem lenni…!

Különben ettől függetlenül vidáman vagyunk, mert mindig csinálok valami plusz programot, amitől főként én vidulok. A múltkor pölö kicseréltettem este a Zancival a vizemet, mert reggel töltött a tányéromba tisztát, de az estére menthetetlenül megposhadt, úgyhogy addig sírtam vigasztalanul, míg a Nő nagy sóhajok közepette ki nem ment a konyhába, tiszta vizet hozni. Jön befele, kezében a csurig töltött tányérommal, persze óvatoskodva, hogy ki ne lötyögtesse… Én meg elbújtam az ajtó mögött, és éppen mikor beért elé pattantam, szólván: BUUU!!! Erre a Zanci roppant mókásan sikkantott egyet, aztán eldobta a tányérkámat. Az meg pályára állt, szépen átszárnyalt a küszöb fölött, végül azért nem tört össze, mert az ágyon landolt. Ügyesen eláztatta a matracot, a paplant, a parkettát, és mindent, ami a hatósugarába került. Páratlan reflexeimnek köszönhetően én csak azért nem lettem vizes, mert mikor a tányér a levegőbe emelkedett, én kisprinteltem a Zanci lába elől. Aztán az ágynak dőlve röhögtem, míg a Nőm randán káromkodva feltörölt, meg villámgyorsan lerántotta az ágyról a vizes ágyneműt. Kaptam persze azért egy másik tányér vizet, amiből kereken kettő kortyot ittam is, az este további részében pedig azt figyeltem a tv tetejéről, ahogy Anyám kuporgott a matracon, hajszárítóval fújva a vizes foltot, miközben félpercenként rám nézett, hogy elmondja; nagyon-nagyon rossz vagyok, és egyszer még kifordít a csíkos pizsimből!

Persze az ilyen összeveszéseink nem tartanak sokáig, a Zanci hála az égnek nagyon hamar felejt, (gondolom meszesedik az agya, vagy ilyesmi) úgyhogy a vizes poén után két nappal csinált nekem "szerelem-párnát". Hogy az micsoda? Az kérem úgy készült, hogy a Nagyigazdi hozott nekem a gyógynövényboltból egy zacskó macskamentát, a Zanci meg fogta az egyik tiszta nylon harisnyáját, azt megtöltötte a macskamentával, kötött rá bogot, levágta a maradék anyagot, aztán odaadta nekem. Kérem szépen, aki szeretne nagy örömöt okozni a kiccicájának, az csináljon neki ilyen szerelem-párnát! Uhh, isteni illata van! Lehet neki puszikat adni, megfürdetni, rágcsálni, dobálni! Az igaz, hogy beálltam tőle, mint a gerely, de megérte! Úgy beszívtam, hogy a Zanci lefotózta a pillanatot, amint éppen a parkettán fetrengek és összeakadt szemekkel azt gajdolom, hogy: "Szeretlekpárnaaa", meg "Akácosúúút"...! Úgyhogy 2,5 éves fennállásom óta először készült olyan kép rólam, ahol tele pofával belebazsalygok a kamerába. A Zanci meg élvezettel nyomta a gombot, még a nyelvét is kint felejtette, annyira odavolt, hogy nem zombultam be fejileg, miközben jóízűen kacarászott az állapotomon! Sajnos a macskamentás párnát nem kapom meg, csak olyan 2-3 naponta, hogy ne legyek függő, mert eléggé megzizzentem tőle, de a lényeg, hogy néha megkapom és akkor jön az "ereszdelahajamsári"! :D 

A macskamentás párnával :) Csíííz! :D

HÍREK! :)

Kedves Hölgyek és Urak! 

Már előrendelhető Fekete Kristály című fantasy regényem! :)
Humorban gazdag, ám erőszakban és brutalitásban szegény történet, tehát 12 éves kortól már bátran ajánlható a fiataloknak is, és persze mindenkinek, aki szeret jókat nevetni, valamint meg tudna kedvelni egy körömrágós sárkányt...! ;)

Az alábbi oldalon lehet leadni a rendeléseket:

http://www.feketekristaly.colorcom.hu/info.php

Aki dedikálva szeretné megkapni a példányát, az kérem ezt jelezze a megrendelő lapon. (és persze azt, hogy milyen névre írjam :) )

További jó hír, hogy a külföldről érkező megrendeléseket is tudja vállalni a Colorcom Kiadó! Aki külföldről szeretne rendelni, kérem vegye fel a kapcsolatot a Kiadóval, a kiado@colorcom.hu címen. 

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Íme a fülszöveg:

"Ebben a történetben mindenki keres valamit. Az Erény Bajnoka a fő-gonosznak kikiáltott uralkodót, hogy őt megölve beteljesítse az ősi jóslatot. Az uralkodó a Fekete Kristályt, a Gonosz kövét, amivel reménye szerint térdre kényszerítheti a Bajnokot. Az eseményekbe véletlenül csöppenő Hold Hercegnő pedig némi ítéletektől mentes logikát keres az egészben, de sajnos nem sokat talál. Végül rafináltan összeülteti az ellenséges feleket, hogy legalább hallgassák meg egymást, mielőtt kardélre hánynák a másikat. Így derül ki, hogy az Erény Bajnoka nem is akkora hős, mint amilyennek hiszi magát, az uralkodóról, hogy nem is olyan rettenetes gazember, mint ahogy azt gondolták, és a Hold Hercegnőjéről, hogy nagyobb a hatalma, mint azt valaha sejtette!

Egy történet az emberi gyarlóságokról, arról, hogy ha jobban megismerjük ellenségünket, talán őt is tudjuk embernek tekinteni. Mese fiataloknak és felnőtteknek az életről, megértésről, szerelemről, az értelem csodájáról, sok humorral, és borzongással körítve."

Köszönöm a figyelmeteket, hűségeteket az oldalhoz, és minden jövőbeli megrendelést! :)

Csodában gazdag napokat kíván:

Ariana T. Dianis /a Zanci/

Galuska Hercegnő uralkodása ~ 121 ~

2016. szeptember

Bocs, régen nem írtam, de voltak mindenféle fennforgások. Az történt ugyanis, hogy a Zanci Betti barátnője akart venni magának egy új ágyat, emiatt viszont a régi ágya feleslegessé vált. Megkérdezte a Zancit, hogy kell-e nekünk, mert az ágya 140x200 cm, szemközt a mi heverőnkkel, ami csak 90x200 cm volt. Na mondanom se kell, hogy a Zanci azonnal vérszemet kapott, hogy juj, hát persze, hogy kell nekünk a Bettike ágya, mert szerinte feszt a veséjét rugdalom éjjelente, ergo nekünk kell a nagyobb ágy, ami szuper lesz! Betti erre azt mondta a Zancinak, hogy boldogan nekünk adja a régi ágyát, de szerinte én ezen a nagyon is rugdosni fogom, mert én... én vagyok! :D Nem azért mondom, de Bettike valami boszorkánynak, vagy látónak a reinkarnációja lehet, mert persze úgy is lett, ahogy megjövendölte. (legközelebb majd a következő heti lottószámokat és a várható időjárást is kérni fogjuk Tőle! ;) )

Szóval az ágy megjött, amiből óriási rumli kerekedett. Ugyanis a Nagyigazdi szerette volna megkapni a mi heverőnket, úgyhogy a Laciék elhozták a Bettitől az ágyat, a mi heverőnket levitték a Nagyigazdinak, aztán felhozták a nagyobbik ágyat, aztán a Nagyigazdi ágyát kicserélték a heverőre… szóval nem volt egyszerű. Mikor minden a helyére került a Zanci nagy boldogan megágyazott, hogy akkor most kezdődik az arany élet, akkora helyünk van, hogy golfozni is lehet a nyoszolyán! Le is feküdtünk, én marhára élveztem a nagy ágyat, körbeszaladgáltam, mindenhol megszagoltam és a körmeimet is muszáj volt kicsit élesítgetni rajta, hogy megjelöljem. Mikor készen lettem áldásos tevékenységemmel, elhevertem a Zancin, mert mi mindig így alszunk el, hogy a karjában vagyok és a pocakomat simogatja. A Zanci meg olyan kis naiv, egyem a szívét, hát nem felkelt éjjel, hogy kimenjen pisilni? Mire visszaért, én elterültem a paplanon keresztben elnyúlva, hogy semmi kétségek se hagyjak benne; itt már sajnos senki nem fér mellém…! Ekkor a Zanci annyit mondott, hogy az édesanyám tompora az orromra és arrébb tolt volna, de erősen kapaszkodtam a paplanba. Mondtam Neki, hogy nem értem miért ilyen makacs, hát temérdek hely van a fal mellett, sőt még egy paplancsücsköt is adok Neki grátiszba, de Ő ragaszkodott ahhoz, hogy visszafeküdjön úgy, ahogy eredetileg aludtunk, tehát az ágy közepét akarta. Hihetetlen egy nő, komolyan mondom! Egyrészt nem lehet vele együttműködni, mert azt hiszi, hogy Ő kapta az ágyat a Bettikétől és nem én, másrészt meg életképtelen is, mert kizártnak tartom, hogy ne fért volna el valahol az ágy végiben…! Ezek után morcogva megállapította, hogy akár egy focipályán is aludhatnánk, én akkor is kitúrnám. Kis csacsi! A rabszolga nem zizeg, hanem csendesen tűri, ahogy elnyomom! :)

Ja! Még egy fontos info van, de azt majd külön bejegyzésben írom meg Nektek! A Zanci ezúton is elnézést kér, amiért nem tud olyan sűrűn írni rólam, mint régen, de most indul az első regénye, aztán van vele dolga bőven. Szerintem ez nem indok. Neki velem kéne foglalkoznia a nap 24 órájában, a Ti nagy örömötökre és nem a könyvét kellene tutujgatnia, hanem rólam kéne históriáznia. Tessék, perifériára szorultam, megengedem, hogy sajnáljatok! 

Galuska Hercegnő uralkodása ~ 120 ~

Képzeljétek, nagy hír van: október 3.-án megjelenik a Zanci első regénye! :)
Hamarosan előrendelhető lesz, azt majd megírom, hogy hol és mikor lehet megejteni. Aki egy kicsit is kedveli a Zanci humorát, garantáltan nem fog csalódni a Fekete Kristályban sem. :)
Sajnos én nem vagyok benne szereplő, mert amikor írta, én még pajzán gondolat sem voltam, viszont van benne egy körömrágós sárkány, szóval azért biztosítva van a "cukiság-faktor". ;)

Mutatok képet a könyvborítóról:

Egyébként meg mindenkire ilyen randán fogok nézni, aki nem rendeli meg a Zanci könyvét, mert akkor miből lesz nekem Royal-om...?! :) 

Na jó, csak vicceltem, ezt a tekintetet kizárólag a Zancinak fejlesztettem ki, Rátok sosem néznék így! :D 

Doromb: 

Galus

Én vagyok a Keresztanya! Comprendes...? :D 

Galuska Hercegnő uralkodása ~ 119 ~

2016. augusztus

Jelentem, megint fogtam egy madarat! Most éppen rigót, de őt sem bántottam, ahogy anno a cinkét sem, csak felhoztam a Zancinak, hogy örüljön, meg hogy játsszunk vele. A helyzet az, hogy a Zanci egy egészen kicsit sem örült a madárkámnak! Éppen olvasott az ágyon, én meg feljöttem, aztán tele szájjal mondtam Neki, hogy "Mömmömö", mire felnézett a könyvből, hogy mit szeretnék és miért nem tudok artikuláltan nyávogni?! Ekkor letettem mellé a madárkát, aki azonnal szárnyra kapott és röpködni kezdett a lakásban. Ez semmi, mert képzeljétek, a Zanci is elkezdett röpködni, bár Ő inkább idegbeteg módon, fél lábán papuccsal, – mert csak az egyiket tudta felvenni nagy sietségében – ugrált a veréb után, meg utánam, miközben randán káromkodott. Ezzel így elvoltunk megint másfél órácskát, amit én nagyon élveztem, mert végre nem fulladt unalomba az esténk. Végül nagy nehezen hajlandó voltam megérteni, amit egyébként elsőre is színtisztán értettem, mert a Zanci velem kiabált, hogy azonnal fogjam meg a madaramat, aztán húzzak le vele az udvarra. Úgyhogy felsőbb utasításra megragadtam a verebet és levittem az előszobáig. A Zanci persze trappogott utánam, kinyitotta az össze ajtót, hogy haladjak kifele én is, meg a veréb is. Az állatvédők kedvéért mondom csak el, hogy a verébke jól van, semmi bántódása nem esett, elengedtem. Viszont a Zanci beleesett a kétségbe, hogy ez most már mindig így lesz, mert ugye a cicaajtók mindig nyitva vannak. Közölte velem, hogy ha még egyszer felhozok valamit, aminek pulzusa van, ráfesti az oldalamra, hogy "élőállat szállítás"! Pedig én nem akarom megölni, akiket felhozok, csak játszani szeretnék velük! Nehéz ám egy ilyen hisztérikával együtt élnem!

Más. Talán még emlékeztek, hogy anno elloptam a Zanci fogkeféjét a fürdőből. Na ez a fogkefe azóta is az enyém, és mivel hét hetes korom óta lenyűgöz a fogmosás rituáléja, hát én is alkalmazom mostanság.  Pici korom óta minden reggel és este felülök a kád csücskére és onnan figyelem, ahogy a Zanci sikálja a fogait, úgyhogy már nagyon profi vagyok, minden mozdulatot megjegyeztem. A Zanci azt mondta, hogy állítólag a többi cicák nem nagyon szeretik a fogmosást, mert vannak olyanok, akiknek romlósabbak a fogaik és nekik ki is fejlesztettek igazi cicáknak való fogkefét, meg fogkrémet, de sok cica ezt utálja, mármint azt, hogy sikálják a fogaikat. Ehhez képest én nagy híve vagyok a dentálhigiéniának! Kérem szépen, én magamnak mosom a fogaimat. Legalábbis megfogom a fogkefét, aztán nem csak rágom, hanem sikálom is, meg azt is nagyon szeretem, amikor a Zanci óvatosan csuszatolja a fogaimat. A családom szerint hülye vagyok. Szerintem meg iskolákban is mutogatni kéne engem, hogy a gyerekek megtanulják hogyan kell helyesen fogat mosni! Ehh, nem értékelnek ezek engem kellőképpen!

Galuska Hercegnő uralkodása ~ 118 ~

2016. augusztus

Azt hiszem a Zanci nem egészen épeszű. Az történt, hogy tegnap estére beharangoztak valami húderitka meteorzáport, amit Neki okvetlenül látnia kellett. Állítólag kétszáz hullócsillagot lehetett látni, ha nagyon nézte az ember, meg a macskája. Mivel a Zanci babonás is, ezért írt egy jó hosszú listát, hogy mi mindent fog kívánni, amikor esnek lefele a csillagok. Mint azt mindenféle internetes oldalról megtudta, a csillaghullás éjfél és hajnali négy óra között volt várható, úgyhogy jól felöltözött, aztán éjfélkor levonultunk az udvarra. Itt szeretném hozzátenni, hogy én az egész akciót nem értettem, álltam a Nő mellett, én is hesszöltem felfele, de aztán hamar meguntam és mentem inkább tücskökre vadászni. Ezzel szemben a Zanci röpke fél órácskát állt az udvar közepén, fejét hátraejtve, és csak várt, várt, várt… Mikor már elzsibbadt a nyaka és fázott is stratégiát váltott és úgy döntött, hogy  akkor Ő majd a fenti ablakból fogja marha jól látni a nagy eseményt. Felment, kinyitotta az ablakot, odahúzott egy széket, arra letottyant, aztán kukkolt erősen, szemüvegben, félig az íróasztalra feküdve. Olyan fél kettő magasságában már csak megnéztem, hogy mit csinál. Ugyanabban a hétrét hajtott pózban ült, hol sóhajtozott, hol nyögdösött. Mellé ugrottam, mert az íróasztal csücske tulajdonképpen az én helyem és próbáltam is kitúrni onnan, de nem mozdult. Ebből apróbb konfliktusunk kerekedett, mert én lökdöstem a könyökét, meg nyomkodtam arrébb a fejét, erre Ő meg közölte, hogy az év többi napján enyém az ablak, most hagyjam Őt békében kukkerolni. Végül kiegyeztünk döntetlenben: a Zanci nyolcrét hajtogatta magát, hogy a könyöke csücskében legyen nekem is helyem. Onnantól aztán Ő felfele nézegetett, én meg lefele. Hirtelen a Zanci felélénkült, mert meglátott EGY, azaz pontosan egy hullócsillagot. Gyorsan kívánt a Nagyigazdinak egy nagyon szépet, mert persze a Nagyigazdi már mélyen aludt, és marhára nem hatotta meg, hogy potyognak a csillagok. A Nőm közölte velem, hogy ez volt az első, majd meglátom milyen sok lesz még, igazi csoda! Aztán ült megint, nyolcrét hajtogatva, hogy minél nagyobb felületen lássa az eget. Úgy tíz percig. Merthogy közben jött egy csomó felhő. Először, csak aranyos barifelhőknek tűntek, aztán rövidesen kiderült, hogy nem, ezek vaskos felhőpaplanok, amik gyakorlatilag eltakartak mindent, még a stabilan odaenyvezett csillagokat is. Hajnali háromkor a Zanci megállapította, hogy innen nézvést úgy fest, mintha valaki szürke tejbegrízzel bekente volna az eget, úgyhogy megpróbált felállni. Ismétlem próbált, mert olyannyira belezsibbadt a hibbant pozitúrába, hogy alig bírt felkelni a székről. Mit szépítsem: a Zanci úgymaradt! Mostantól nem is némber, hanem gémber! Fej-, nyak-, váll-, hát-, csukló-, és csípőzsibbadásból kifolyólag úgy kezdett közlekedni, mint a toronyőr Notre Dame-ban. Minden mozdulatához sziszegett, nyögött, jajgatott, végül sikerült bezárnia az ablakot. Közben persze szidta az időjárást, meg azt is, aki kitalálta a felhőket, meg azt is, aki kitalálta a csillaghullást! Azt mondta, majd ma is nézni fogja, hátha lát még. Jaj nekünk!

Ja, más. Kaptam megint egy oltári jó dobozt, mert volt a Nagyigazdinak szülinapja és a Zanci rendelt Neki egy csodaszép, szív alakú tortát. Ez a torta olyan nagy volt, hogy nem fért bele normált tortadobozba, csak extra nagyba. Miután a torta már nem lakott benne, megkaptam én. (Pontosabban offenzíva-jelleggel elfoglaltam) Isteni fekvés esik benne és jó ropogós is, már körberágtam! Most csak olyan képet tudunk mutatni, ahol éppen élvezettel henyélgetek a tortadobozomban. Szerintem látszik rajtam, hogy ez valami mennyei, nem? :)