Galuska Hercegnő uralkodása ~ 127 ~

2017. február

Eldugultam! Igen, jól tetszik olvasni. Erről persze egyedül a Zanci tehet, úgyhogy meg is fogadta, hogy mostantól alázatos lesz, és senki orra elé nem dobja ki a kisdoktoriját „felelős kisállattartás” témában! Ugyanis az történt, hogy ez a Némber azt hitte, hogy mivel eddig ugye tombolt a tél, meg a zimankó, ezért nekem alig-alig hullik a szőröm. Hozzátenném, az „alig-alig” annyit tesz, hogy nem egy másik, mindennel felszerelt macskát lehet gyúrni a vedlett szőreimből, csak mondjuk egy bolyhos kisnyulat. No, a Zanci ezt benézte, de csúnyán, aztán hiába van itthon szőroldó paszta, elfelejtett nekem adni, úgy nagyjából két hónapig... Pár napja aztán jól megijesztettem, mert őrült sebességgel kezdtem szaladgálni a lakásban, miközben a farkamat minden irányba forgattam. Persze ettől a Nőm kissé hisztériás lett, mert el nem tudta képzelni, hogy mi a bajom. Hiába mondtam neki, hogy nem tudok kakálni, az a bajom! A Zanci előkapta a szakirodalmat, mert naná, hogy cicászati könyve is van, aztán amíg róttam a kecóban a sportköröket, addig Ő egyre idegesebben azt olvasgatta, hogy milyen bajaim lehetnek. Abban megállapodott magával, hogy bolhám nem lehet, mert kb. egy hete kaptam bolha elleni cseppet, meg gilisztáim sem lehetnek, mert még egy hónap van hátra a következő féregtelenítésig. Már mindenféle bubópestist belém képzelt, mire végre felhívta a Dokibácsit. Attilánk egy végtelen türelmű ember, ezért végighallgatta a Zanci monológját, aztán közölte, hogy a tünetek alapján tök egészségesnek tűnök, mert nem hányok, nem folyik a nyálam, nem vakarózom, nem eregetek színes buborékokat, és óránként sem mondom be a pontos időt, szóval a Zanci próbálja meg kezelni valami házi módszerrel a pánikrohamát, nekem meg a székrekedésemet, mert valószínűleg emiatt rángatom a farkam. Aha! Na, ez volt az a pont, ahol a bedugult fenekem mellé grátiszban megkaptam a szobafogságot is. Meg persze nem csak bezárt engem a lakásba ez a Némber, de kaptam dupla adag szőroldó pasztát, meg a Nagyigazdi adott a készleteiből egy olajos szardíniát, mert azt mi nem tartunk itthon. (a Zanci konkrétan egy egészen kicsike halat sem hajlandó enni, és én sem szeretem különösebben) Mindent megettem, meg ittam is rendesen, aztán oda lettem vezetve a bilimhez, hogy ha köll, hát oda legyek szíves. Figyelmes Olvasóim már pontosan tudhatják, hogy én meg a bili, az kettő! Nem és nem vagyok hajlandó a macskaalomba anyagcserélni, akkor sem, ha szivárványszínű tengerimalacok hullnak az égből! Úgyhogy per tizenhat órácskán keresztül kínoztam a Zancit azzal, hogy nekem azonnal le kell mennem az udvarra. Nem engedett ki persze, mert Ő meg okvetlenül látni kívánta, hogy mi jön ki belőlem és mikor. Hajnali 3 óra körül már hiába ordítottam, meg ugráltam az ajtóra, muszáj volt pisilnem egyet. Megpróbáltam magam betűrni a nyomorult bilibe, de az mint tudjuk még mindig kicsi nekem, úgyhogy morogtam, fújtam, míg próbáltam úgy helyezkedni, hogy elférjen a popóm, meg a bugyim se legyen olyan.

Azt mondja nekem a Zanci:

- Csüccs, aztán pisiljél.

Mire én:

- Nem érted meg, hogy kicsi a láda?

Zanci:

- Forduljál meg, keresztben elférsz!

Én:

- De én hosszában szoktam!

Zanci, mint egy igazi entellektüel:

- Hugyozzámááá’!!!

Végül nagy sóhajjal kénytelen voltam mégiscsak belecsurizni a bilibe. Jött a Nő, kikanalazta az alomlapáttal a pisis almot, megnézte, megszagolta, esküszöm azt vártam, hogy mikor nyalja meg, hogy savas-é, vagy lúgos... Rendben találta, kidobta, kezet mosott, visszafeküdt, én meg ordítottam tovább. No, aztán hajnali 6 óra 4 perckor végre a dugulás is megszűnt. Gyakorlatilag atomtengeralattjárót sz@rtam! A Zanci meg hullafáradt volt ugyan, de olyan boldogan ragyogott, mintha a Szent Grált találta volna meg. Mindketten megkönnyebbültünk: én attól, hogy kijött végre, aminek kint a helye, a Zanci meg a ténytől, hogy semmi bajom. Ugyanis szokásához híven, zacsival vette ki a végterméket az alomból, alaposan megnézte, de csak némi szőrt talált benne, egyéb gyanús dolgot nem. A farokrángásom azonnal megszűnt, sőt az udvarra is lemehettem, de öt percen vissza is jöttem, hiszen dolgom kint ugyebár már nem maradt. Azóta ki is aludtuk magunkat mindketten, de már nem telik el úgy nap, hogy ne kapnék szőroldót, nehogy megint betömődjön a kipufogóm.

A Zanci pedig szent fogadalmat tett, hogy ezentúl nagyon vigyáz a kiegyensúlyozott bélműködésemre, és amint lesz rá keret, azonnal vesz nekem egy nagyobb alomládát, bár mint tudjuk, azt maximum évente egyszer használom. 

"Őrizem a likat!"

Írtam ma egy verset egyetlen szerelmemnek, a LEFOLYÓNAK! :)
Egyszerűen imádom őt! 
Olvassátok hát kellő áhítattal az alábbi költeményemet. ;)

Doromb:

Galus 

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

ŐRIZEM A LIKAT!

Őrizem a likat, mert még elszökik,

aztán ha nem talál haza, a lik-menhelyre lökik.

Őrizem a likat, mert magányos szegény,

mint az üveghegyen túl, a kurta farkú legény.

A Zanci ezt nem érti, lelke faragva van fából,

csak azt ordítja, hogy vegyem ki a seggemet a kádból!

Igazán nem értem, hogy ezen mit szirénázik,

ő meg bedugja a likat, mikor a vízben ázik.

Őrizem hát a likat, mert ő fontos nekem,

akkor is, ha ücsörgés közben vizes lesz fenekem.

Őrizd te is a likat barátom, ha cicából vagy,

mert minden logikát mellőz a kreatív macska agy.

©Galuska Galagonya 2017

(Lejegyezte a Zanci: Ariana T. Dianis)

Galuska Hercegnő uralkodása ~ 126 ~

2017. január

Szeretem a dobozokat. Minden cica szereti a dobozokat. Most ez arról jutott eszembe, hogy a Zanci igen jóban van a Papucs kutya Zanyájával, aztán leveleztek és a Zanya mesélte a Zancinak, hogy az egyik túlbuzgó rajongójuk felfedezte egy fotón, hogy a Kádaska kolleginának nincsen macskaágya, hanem egy guszta doboza van, amiben hol hentereg, hol nem. No, a Greenpeace aktivista legott felajánlotta a Zanyának, hogy vesz a Kádaskának egy „tisztességes” macskaágyat. Az ilyen nagy valószínűséggel egy ebihalat is „Free Willy!” kiáltással az ajakán hurcolna az óceánba, figyelmen kívül hagyva azt a nem elhanyagolható tényt, hogy az ebihal az édes vizeket szereti... 

Itt és most szeretném kinyilatkoztatni, hogy nekem van ugyan saját ágyam, de kizárólag a játék egereim és a gumicsirkém tárolására használom, valamint van egy másik ágyam is, ami 140x200-as, erről mondjuk a Zanci azt hiszi, hogy az övé, de meghagyom ebben az életképtelen tévhitében. Ja és persze vannak nekem guszta, rágható kartondobozaim is, főként azokban alszom! Olyannyira így van ez, hogy a Nagyigazdi karácsonyra kuktát kapott, aztán mivel tudja, hogy papundeklioholista vagyok, ezért nekem adta a dobozát. A mellékelt fotókon jól látszik, hogy imádom az új dobozt! Az ágyon található kékes kis bigyók, a dobozról lerágott, majd szétsercintett rágadékaim. A cica-védelmisek kedvéért azt is megsúgom, hogy nem azért rágcsálom a dobozt, mert nem kapok enni, hanem azért, mert a Zanci szerint orálisan fixált vagyok, aztán mindent rágok, ami kartonból van. Egyébként van ott mellettem egy kis méretű kerámia sertés, na az egy szerencsehozó röfi, amit a Zanci a Keresztanyjától kapott még szilveszterkor, de persze megkaptam, mert a röfi izgalmas, lehet vele gurulászni. Fazonra olyan, mint a Zanci: majdnem teljes gömb! :D

Ezúton kérjük tehát a „jóérzésű, cicáért aggódó” honfitársainkat, hogy lazítsanak, ha valamit nem kapunk, annak nem az az oka, hogy rút a sorsunk, vagy nincs pénz valamire, hanem sokkal inkább az, hogy az adott tereptárgy (lásd: macskaágy) hótt hidegen hagy minket! Ezért kérünk szépen minden értünk rinyáló, aranyos, kedves Olvasót, hogy mielőtt jobbá akarnák tenni az egyébként már luxusra fokozott kis életünket, előtte legalább nézzenek meg közelebbről egy élő macskát!

Szíves megértésüket köszönjük!

Galuska Hercegnő uralkodása ~ 125 ~

2016. december

Megint karácsony! Nem vagyok egy Grincs, de azt hiszem, hogy nem nagyon szeretem az ilyen ünnepeket. A Zanci porszívóz, törölget, a konyhába sem mehetek, mert süt, főz, anyázik… A Nagyigazdi meg idén is állít egy kicsi fát, ami engem abszolút nem nyűgöz le. Maximum azért lesz érdemes felkelnem, mert minden valószínűség szerint kapok valami ajándékot, de utána azonnal visszafekszem. Passz. A szilvesztert viszont várom, mert akkor megint lesz petárdázás, meg durrogtatás, ami miatt a Zanci akkor is káromkodik, ha én nem félek, mert Ő a többi cicára és kutyára gondol, akik olyankor nagyon pánikolnak. Úgyhogy majd amíg én élvezem az ablakból a pukkanásokat, addig ő szentségelni fog, és a petárdázók különböző nyílásaiba ajánlja majd a ketyeréiket! Ez nálunk kérem már hagyomány! :)

Egyébként mostanában kissé virslioholista lettem. Most már majd' egy hete minden este kérek egy virslit. No nem azért mert éhes vagyok, inkább csak azért, hogy játsszak vele. Most mondjuk a szokásos "kergetem a virslit - eldobom a virslit - elkapom a virslit - lépcsőn leesik a virsli - utána gurulok" helyett történt egy kis fiaskó, ami miatt a Zancinak cseppet nagyobb lett a feje az éves átlagnál. Az úgy volt, hogy papírforma szerint száguldoztam a virsli darabkámat dobálva a lakásban, amikor is a virslim hirtelen eltűnte magát! X-akta, mi? Jó ideig nem is találtam, de aztán kiszagoltam hol bújt el!A Zanci ugyanis meglehetősen fázós, úgyhogy vett magának egy házi csizmát, amit Ő "kiccsimmának" nevez és nagyon szereti. Kiccsimma azért kell neki, mert az jó vastag, meg puha és meleg, aztán ha azt felveszi, akkor nem kell a vastag harisnyára felvennie egy vékonyabb és arra egy vastagabb zoknit, hanem csak felkapja kiccsimmát és utána élveteg képpel csoszog a házban. No, de hogy visszatérjek az eredeti ökörcsapásra: nagyon nem találtam a virslimet. A Zanci már ágyban volt, Ő nem látta az eseményeket, így kimászott az ágyból, felhúzta a balos kiccsimmát, aztán a jobbosat… és olyat sikított, hogy öröm volt hallgatni. Persze én vihogva figyeltem, amint felkapcsolja a lámpát és nagyon-nagyon óvatosan a kiccsimmába nyúl, aztán elképedve kiveszi belőle a virslimet. Innentől már nem vihogtam annyira, mert a Zanci azonnal párhuzamba állított engem a lakott-jobbos kiccsimmájával, miáltal elkezdte rólam leszedni a keresztvizet, válogatott szakszavakkal. Azóta nem kaptam virslit. Most jön a karácsony, remélem megszán. Megígértette velem, hogy nem dobálok bele semmit a kiccsimmájába, én pedig esküt is tettem erre, mert ugye mibe se kerül ez nekem. :D

Nektek nagyon boldog karácsonyt kívánunk! :)

Szeressétek egymást, de ne csak három napig! ;)

Ne nézzél már: becsomagolódtam! :)

Galuska Hercegnő uralkodása ~ 124 ~

2016. december

Meg lettem mérve horizontálisan, vertikálisan, és mérlegen is. Az van, hogy 62 cm vagyok a fejem búbjától a fenekemig, a farkam ebbe nincs beleszámolva. Ehhez vagyok 5,2 Kg. Azért engedtem csak megmérni magam, mert mókás volt, ahogy mindig kikaptam a Zanci kezéből a szabócentit, neki meg lilult a feje.

Azért végül megmért, aztán közölte, hogy akkora vagyok, mint egy fellobogózott anyahajó, vagy mint egy oroszlány. Igen, így ipszilonnyal. Mondtam neki, hogy dafke sem vagyok "orosz-lány", senkim sem volt orosz tudomásom szerint, bár hogy anno kik fordultak meg a kertben, ahol Édesanyám a pásztoróráit töltötte, arról nincs bővebb információm. Semmit nem tudok az oroszokról, még a cirill betűket sem ismerem. Na jó, annyit azért tudok, hogy a tundra az egy bugyi, és hogy a Szovjetuniónak anno CCCP volt a rövidítése. Ekkor a Zanci kapva-kapott a szón, hogy na akkor már biztosan kijelenthető, hogy orosz vagyok, mert speciel a CCCP annak volt a rövidítése, hogy a "Cirmos Cica Cafrangos P...csája"…! Ezek után le sem tagadhatom, hogy ruszki vagyok, legalább 10%-ban. Kikérem magamnak! Én nem vagyok ruszLi! Az kérem ecetes hal! :(

Megsértődtem! És most megsértődve maradok addig, amíg nem kapok jutalomfalatot, vagy vajas pirítóst!

Sértődés van! Akkó'se nézek rád! 

Galuska Hercegnő uralkodása ~ 123 ~

2016. november

Új lakónk van. Egészen konkrétan egy mókus bútorozott fel a fenyőnkre. Az úgy volt, hogy a Zanci fedezte fel őt, amint éppen a szomszéd csoffadt fenyőjéről költözködött át a miénkre. Nem viccelek, a Nőm vagy 25 percig kukkolta a mókuskát, amint cihelődött átfele. A mókus áthurcolkodott az összes d(t)obozával és minden ingóságával együtt, szóval most már a mi fánkon ingatlantulajdonos. Másnap a Zanci ment ki a szeméttel, amikor összefutott a mókussal, aki abszolút nem félt, bár közel sem ment a Zancihoz. Szedegetett magának tobozt, meg apró ágakat, gondolom azért, mert még nincs kellően bebútorozva a kecója. Külcsínét tekintve sötétbarna egyébként, és hosszú, fekete farka van, meg a fülein is aranyos, fekete pamacsok vannak. A Zanci elnevezte őt Mogyinak. Szóval most Mogyival próbálkozom barátkozni, de eléggé antiszociális. Akárhányszor megpróbálok vele beszélgetni, mindig felszalad a fára! Már panaszkodtam erről a Zancinak, de azt mondta, hogy a Mogyi mókus, aki fél a macskáktól, és különben sincs rám írva, hogy abszolút életképtelen vagyok, és nem teszek kárt senkiben. Na ezt kategorikusan kikérem magamnak! Én kérem egy veszedelmes és félelmetes ragadozó vagyok! Például minden virsli tőlem retteg, mert amint a Zanci odadobja nekem, azonnal elmarom a levegőben, körbekergetem a lakásban, és csak akkor eszem meg, ha már alaposan kifárasztottam, és olyankor a virsli már csak szuszogni tud, és az életéért könyörög! Pff!

Pár napja azért majdnem sikerült elmélyítenem az ösmeretséget Mogyival, de olyan gyors, hogy hiába rohantam, mégis felspurizott a fára, mire odaértem. Jövök fel, a Zanci persze ír, felugrom hozzá az asztalra és mondom neki, hogy : "Nyá-nyá-nyááá-nyá--nyá---nyányá", ami szabad fordításban annyit jelent, hogy "Képzeld! A Mogyi lent volt, tobozt gyűjtött, aztán odamentem, de felsprintelt a fára, én meg álltam alatta és nyávogtam neki, de nem jött le!" Ezt így, egy levegővel. Mikor befejeztem a monológomat, néztem a Zancira, hogy majd biztosan válaszol valami okosat. Erre mit bír mondani ez a Nő?! "Igen Drágám, mókuska van a fán"… Hát, kösz! Egyébként voltunk kettesben is kint a Zancival, és persze akkor is láttuk a Mogyit, aki egyébként a Zancitól semennyire sem fél, csak tőlem, úgyhogy mikor megálltam a Zanci mellett és a Mogyi meglátott, felcikázott a kérójába. Szaladtam persze utána, aztán a fa alatt nyávogtam először felfele, aztán meg a Zancinak, hogy ha már itt van, hát ugyan száguldjon már föl, aztán hozza le a Mogyit. Közölte velem a Nő, Akit Nekem Rendeltek, hogy összekeverem őt a Superman-nel, mert ő repülni sem tud, meg a tangáját sem nadrágon kívül hordja…! Komolyan, semmi hasznát nem veszem!

P.S.: Jogos kérdés lenne részetekről, hogy van-e fotó Mogyiról? Nincs. Azért nincs, mert a Mogyi gyors, a Zanci meg végtelenül lassú, meg aztán vagy éppen rohan a Mogyi és akkor csak egy kondenzcsíkot fotóz belőle a Zanci, vagy a Mogyi mondjuk megáll pózolgatni, de akkor meg a Zancinál nincs telefon, hogy meg tudja örökíteni. Ez van. Rút az élet! 

Viszont kaptok rólam egy fotót, melynek címe: "Ha lelóg a s*ggem, hát lelóg a s*ggem!". Örüljetek!

Galuska Hercegnő uralkodása ~ 122 ~

2016. október

Nohát, olyan dolgok vannak, hogy hú! Először is, a Zanci könyve megjelent, amitől teljesen bolond lett, azóta reklámoz, meg a kiadóba járkál, szóval szerintem ráférne, hogy valaki újraindítsa a hardverét, mert kezd belőle elegem lenni…!

Különben ettől függetlenül vidáman vagyunk, mert mindig csinálok valami plusz programot, amitől főként én vidulok. A múltkor pölö kicseréltettem este a Zancival a vizemet, mert reggel töltött a tányéromba tisztát, de az estére menthetetlenül megposhadt, úgyhogy addig sírtam vigasztalanul, míg a Nő nagy sóhajok közepette ki nem ment a konyhába, tiszta vizet hozni. Jön befele, kezében a csurig töltött tányérommal, persze óvatoskodva, hogy ki ne lötyögtesse… Én meg elbújtam az ajtó mögött, és éppen mikor beért elé pattantam, szólván: BUUU!!! Erre a Zanci roppant mókásan sikkantott egyet, aztán eldobta a tányérkámat. Az meg pályára állt, szépen átszárnyalt a küszöb fölött, végül azért nem tört össze, mert az ágyon landolt. Ügyesen eláztatta a matracot, a paplant, a parkettát, és mindent, ami a hatósugarába került. Páratlan reflexeimnek köszönhetően én csak azért nem lettem vizes, mert mikor a tányér a levegőbe emelkedett, én kisprinteltem a Zanci lába elől. Aztán az ágynak dőlve röhögtem, míg a Nőm randán káromkodva feltörölt, meg villámgyorsan lerántotta az ágyról a vizes ágyneműt. Kaptam persze azért egy másik tányér vizet, amiből kereken kettő kortyot ittam is, az este további részében pedig azt figyeltem a tv tetejéről, ahogy Anyám kuporgott a matracon, hajszárítóval fújva a vizes foltot, miközben félpercenként rám nézett, hogy elmondja; nagyon-nagyon rossz vagyok, és egyszer még kifordít a csíkos pizsimből!

Persze az ilyen összeveszéseink nem tartanak sokáig, a Zanci hála az égnek nagyon hamar felejt, (gondolom meszesedik az agya, vagy ilyesmi) úgyhogy a vizes poén után két nappal csinált nekem "szerelem-párnát". Hogy az micsoda? Az kérem úgy készült, hogy a Nagyigazdi hozott nekem a gyógynövényboltból egy zacskó macskamentát, a Zanci meg fogta az egyik tiszta nylon harisnyáját, azt megtöltötte a macskamentával, kötött rá bogot, levágta a maradék anyagot, aztán odaadta nekem. Kérem szépen, aki szeretne nagy örömöt okozni a kiccicájának, az csináljon neki ilyen szerelem-párnát! Uhh, isteni illata van! Lehet neki puszikat adni, megfürdetni, rágcsálni, dobálni! Az igaz, hogy beálltam tőle, mint a gerely, de megérte! Úgy beszívtam, hogy a Zanci lefotózta a pillanatot, amint éppen a parkettán fetrengek és összeakadt szemekkel azt gajdolom, hogy: "Szeretlekpárnaaa", meg "Akácosúúút"...! Úgyhogy 2,5 éves fennállásom óta először készült olyan kép rólam, ahol tele pofával belebazsalygok a kamerába. A Zanci meg élvezettel nyomta a gombot, még a nyelvét is kint felejtette, annyira odavolt, hogy nem zombultam be fejileg, miközben jóízűen kacarászott az állapotomon! Sajnos a macskamentás párnát nem kapom meg, csak olyan 2-3 naponta, hogy ne legyek függő, mert eléggé megzizzentem tőle, de a lényeg, hogy néha megkapom és akkor jön az "ereszdelahajamsári"! :D 

A macskamentás párnával :) Csíííz! :D