2015. december
Kérem szépen, karácsony van! :) Már gyanítottam, hogy
nagy dolgok vannak készülőben, mert a Zanci vett egy fenyőt. Nem nagyot, csak
olyan kis helyeskét, ráadásul be volt húzva egy nagyon szexi necc-harisnyába,
úgyhogy nem is láttam igazán. Eljött végül karácsony napja és a Zanci felhozta
a fát, beállította egy talpba, aztán kikötötte. Nem azért mondom, de tök ciki,
mer' cukorspárgával kötötte ki, több ponton is! Azt mondta azért nem damillal
lett kikötve a fácska, mert egy kis vadmalac vagyok, aztán ha nem látom a
madzagot, akkor elvághatom valamimet. Na, hát ezért lett cukorspárga inkább a
stabilizátor! (Kikérem magamnak, én nem vagyok vadmalac, maximum kicsit
csíkosabb a szokásosnál…) Miután a Zanci szerint már biztonságosan állt a fa,
felhozta a díszeket, de nem mindet, csak azokat, amik olyan műanyagból vannak,
hogy ha a falhoz vágja őket, akkor is visszapattannak. Ez állítólag megint az
én vadmalac mivoltom miatt szükséges óvintézkedés, nehogy ripityomra zúzzam a
gömböket. Sitty-sutt felbizgálta a fenyőre a lámpákat, meg a gömböcöket.
Szeretném megjegyezni, hogy én mindent megtettem azért, hogy segítsek a
Zancinak, konkrétan beültem a díszek közé gurigázni. A Zanci nem is szólt rám,
csak akkor, mikor egy kis díszdoboz alakú függőkét a számba kaptam és
elspurizni igyekeztem vele. Na, akkor megbeszéltük, hogy a díszek a fára valók
és ne molesztáljam őket, mert nyakon leszek csapva. Summa summarum: elkészült a
nagy mű, bár szerintem igazi… :D A Zanci felkapcsolta a lámpákat is a
karácsonyfán, szerintem nagyon szép lett! Közelebb mentem és mivel a Zanci nem
ellenkezett, alaposan megtekintettem magamnak a csuda csecse fánkat. Találtam
egy nagyon szépen csillogó gömböt, ami pont az orromig lógott, gondoltam
bekapom, de nem tudom akkorára nyitni a számat, hogy beférjen. (A Zanci
roppantul utálatos, mert azt mondta, hogy nagy pofám van, de nem ennyire) A
gyakorlatban ez úgy nézett ki, hogy én tátogtam, miszerint "ááááá", a
Zanci meg azt mondogatta, hogy "Csillagom, kiakad az állkapcsod".
Jött az este és akkor lementünk a Nagyigazdihoz.
Neki is lett karácsonyfája, bár Neki tavaly is volt. Az Ő fáját bezzeg nem
nézhettem meg közelről, csak úgy éppen hogy. Vacsoráztunk, ettem én is levest.
Miután a Zanciék már nem bírtak mozogni, jött az ajándékozás. Kicsit aggódtam, hogy
a Zanci átadta-e a kívánságos listámat a Jézuskának, de tuti, hogy átadta, mert
kaptam rengeteg cica-szalámit, meg egy sajt alakú plüss dobozt, aminek a
tetején és az oldalán is lyukak vannak, benne meg három csörgős labda, és van rajta
egy bot is, amiről lóg egy egérke. Nahát, ez a sajtos játék óriási!
Egész este
törleszkedtem hozzá, mert finom puha, aztán meg matattam benne a csörgős labdák
után. A mókának a Zanci vetett véget hajnali kettőkor, hogy most már hagyjam
aludni, mert hosszú órák óta hallgatja, hogy "csörr-csörr-csörr" és
már azon is elmélázott, hogy ha kitömne engem afrikkal, sokkal csendesebb
lennék… Na, de sebaj! A sajtos játék akkor is szuper! Majd holnap is játszom
vele.
Boldog Karácsonyt Nektek, kedves Olvasók! Egyetek
sokat, doromboljatok, aludjatok, vakartassátok a pocitokat! Vagy, ha ezeket nem
lehet, legalább érezzétek át a karácsony hangulatát és ne az ajándékoknak
örüljetek, hanem egymásnak, meg a cicátoknak, kutyátoknak, hörcsögötöknek,
nyuszitoknak, levéltetveteknek… ja, annak nem!
Doromb Mindenkibe!
Galus(-ka) /+ a Zanci/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése