2016. szeptember
Bocs, régen nem írtam, de voltak mindenféle
fennforgások. Az történt ugyanis, hogy a Zanci Betti barátnője akart venni
magának egy új ágyat, emiatt viszont a régi ágya feleslegessé vált. Megkérdezte
a Zancit, hogy kell-e nekünk, mert az ágya 140x200 cm, szemközt a mi
heverőnkkel, ami csak 90x200 cm volt. Na mondanom se kell, hogy a Zanci azonnal
vérszemet kapott, hogy juj, hát persze, hogy kell nekünk a Bettike ágya, mert
szerinte feszt a veséjét rugdalom éjjelente, ergo nekünk kell a nagyobb ágy,
ami szuper lesz! Betti erre azt mondta a Zancinak, hogy boldogan nekünk adja a
régi ágyát, de szerinte én ezen a nagyon is rugdosni fogom, mert én... én vagyok! :D Nem azért mondom, de Bettike valami boszorkánynak, vagy látónak a
reinkarnációja lehet, mert persze úgy is lett, ahogy megjövendölte. (legközelebb majd
a következő heti lottószámokat és a várható időjárást is kérni fogjuk Tőle! ;) )
Szóval az ágy megjött, amiből óriási rumli
kerekedett. Ugyanis a Nagyigazdi szerette volna megkapni a mi heverőnket,
úgyhogy a Laciék elhozták a Bettitől az ágyat, a mi heverőnket levitték a
Nagyigazdinak, aztán felhozták a nagyobbik ágyat, aztán a Nagyigazdi ágyát
kicserélték a heverőre… szóval nem volt egyszerű. Mikor minden a helyére került
a Zanci nagy boldogan megágyazott, hogy akkor most kezdődik az arany élet,
akkora helyünk van, hogy golfozni is lehet a nyoszolyán! Le is feküdtünk, én
marhára élveztem a nagy ágyat, körbeszaladgáltam, mindenhol megszagoltam és a
körmeimet is muszáj volt kicsit élesítgetni rajta, hogy megjelöljem. Mikor
készen lettem áldásos tevékenységemmel, elhevertem a Zancin, mert mi mindig így
alszunk el, hogy a karjában vagyok és a pocakomat simogatja. A Zanci meg olyan
kis naiv, egyem a szívét, hát nem felkelt éjjel, hogy kimenjen pisilni? Mire
visszaért, én elterültem a paplanon keresztben elnyúlva, hogy semmi kétségek se
hagyjak benne; itt már sajnos senki nem fér mellém…! Ekkor a Zanci annyit
mondott, hogy az édesanyám tompora az orromra és arrébb tolt volna, de erősen
kapaszkodtam a paplanba. Mondtam Neki, hogy nem értem miért ilyen makacs, hát
temérdek hely van a fal mellett, sőt még egy paplancsücsköt is adok Neki
grátiszba, de Ő ragaszkodott ahhoz, hogy visszafeküdjön úgy, ahogy eredetileg
aludtunk, tehát az ágy közepét akarta. Hihetetlen egy nő, komolyan mondom!
Egyrészt nem lehet vele együttműködni, mert azt hiszi, hogy Ő kapta az ágyat a
Bettikétől és nem én, másrészt meg életképtelen is, mert kizártnak tartom, hogy
ne fért volna el valahol az ágy végiben…! Ezek után morcogva megállapította,
hogy akár egy focipályán is aludhatnánk, én akkor is kitúrnám. Kis csacsi! A
rabszolga nem zizeg, hanem csendesen tűri, ahogy elnyomom! :)
Ja! Még egy fontos info van, de azt majd külön
bejegyzésben írom meg Nektek! A Zanci ezúton is elnézést kér, amiért nem tud
olyan sűrűn írni rólam, mint régen, de most indul az első regénye, aztán van
vele dolga bőven. Szerintem ez nem indok. Neki velem kéne foglalkoznia a nap 24
órájában, a Ti nagy örömötökre és nem a könyvét kellene tutujgatnia, hanem
rólam kéne históriáznia. Tessék, perifériára szorultam, megengedem, hogy
sajnáljatok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése