Galuska Hercegnő uralkodása ~ 109 ~

2016. május

A Zanci majdnem ideg-összeroppant horizontálisan és vertikálisan is, pedig annyira szörnyű dolog azért nem történt… legalábbis szerintem. Szóval az volt, hogy Ő ült fent és írt, én meg lent voltam az udvaron, elvégre kötelező játszási időben voltunk. Egyszer csak a Zanci azt hallotta lentről, hogy "BAAANG". Először még azt hitte, hogy leejtettek valamit az udvaron, de mivel lent voltam én is, inkább lejött megnézni, hogy mi van. Engem mondjuk rögtön meg is talált, mert éppen lapos-kúsztam a "valami" felé a teraszunkon, ami a másik oldali teraszon volt. Mikor észrevettem, hogy a Zanci kijött, már bátrabban mentem vizsgálódni, ezért a Nőm is jött utánam. Állati izgatottan felágaskodtam a két terasz közötti kapura, hogy ooott van az érdekesség, jöjjön már, nézze meg! Jött. A másik teraszon ott feküdt egy madár és eléggé meg volt halva. Mondom a Zancinak: "Nézd, ott fekszik egy izé. Az a neve, hogy "BAAANG"!" Erre azt válaszolta a Zanci, hogy egy fenét, az nem BAAANG, hanem rigó. Ekkor én már helyben szteppeltem, hogy nézzük meg, de tegnap ám! Nem tudom más szóval illetni Életem Nőjét, mint hogy Némber, mivel felkapott engem és bevitt egészen az előszobáig, aztán rám is zárta az ajtót. Ezután visszament és szepegve megközelítette szegény madárkát. Kiderült, hogy azért volt a BAAANG, mert a gyagya rigó nekirepült a terasz ereszcsatornájának, ettől eltört a nyaka, és visszaadta lelkét a teremtőjének. Na, a Zancin ekkor tört ki a pánik, hogy Ő most aztán mit csináljon szegénnyel? Mert eltemetheti, de akkor kiásom. Vagy kidobhatja a kukába pölö. Ez utóbbit választotta. Felhúzta a kertészkedős gumikesztyűjét, magához vette a kerti lapátot, meg egy lécdarabot, aztán felvértezte a lelkét és megközelítette a rigót. A léccel óvatosan a lapátra piszkálta az elhunytat, aztán keresett egy zsákot és bezacskózta. Kivitte a kukába, amit másnap vittek el, de már reggeltől várta a kukásokat és szólt nekik, hogy egy döglött madár van zacskóban a tetején. A kukás bácsi meg nagyon kedves volt, mert kivette a zacskót és megköszönte, hogy a Zanci szólt, a döglött madarakat nem lehet ugyanoda vinni, ahova a háztartási szemetet. Na, de visszatérve rám, én az egész cécó alatt bent voltam az előszobában, pontosabban a lépcsőnkön.

Jön be a Nő, kérdezi, hogy felmegyek-e, de nem válaszoltam Neki, mert vérig voltam sértve, hogy elvette a madaramat. Bevonult a Nagyigazdi fürdőjébe, kétszer megmosta a kezét fertőtlenítővel, aztán jött hozzám, hogy na, akkor kimegyek-e? Mondtam, hogy ki, de szerintem húzza vissza a gumikesztyűt, mert amíg Ő kint serénykedett, én hálából lehánytam a lépcsőt… (Háháhá! :D) Ekkor kissé megomlott, visszaöltözött vegyvédelmisbe, aztán feltakarította a lépcsőt, amit egyébként csak egy kis gyomorsavval kevert fűcsomóval tiszteltem meg. Miután végzett, ismét megmosakodott fertőtlenítővel. Kicsivel később befutott a Nagyigazdi, akinek most nagyon örült a Zanci, mert minden pánikot el lehetett Neki mesélni. Mikor odáig jutott a történetben, hogy és akkor kidobta a rigót, a Nagyigazdi fejcsóválva közölte Vele, hogy ez nem volt szép. (Na ugye, hogy igazam van?) A Nagyigazdi azzal érvelt, hogy mivel én genetikailag vagyok anti-cicó, ezért a tulajdon két praclimmal a büdös életben nem fogok majd madarat, ezért különösen disznó dolog volt kidobni a rigót, akit valószínűleg a macskák védőszentje küldött, hogy tudományosan meg tudjam vizsgálni, ehhez képest a Zanci kidobta a pipimet! Ez a Liba persze rögtön talált erre is kádenciát, hogy igen persze, de ha egy rigó 2 G-vel nekirepül a terasznak, akkor az sok minden, csak nem egészséges, márpedig sem szervileg-, sem pszichésen beteg pipivel nem érintkezhetem. A Nagyigazdi erre hümmögött kicsit, aztán persze a Zancinak adott igazat, mert itt kérem én el vagyok nyomva!

Itt éppen el vagyok nyomva...! Ahh!

Ja, azért a szokásos hülyézésem sem maradt el, de annak nem volt köze szárnyasokhoz. Sőt, ami azt illeti, éppen egy zöldség miatt nézett rám úgy a Zanci, mintha valami fura képregény figura lennék. Az történt, hogy egyik nap ebédre spenótot főzött. Sütött rá tükörtotyit is, aztán leült a géphez enni, mert naná, hogy két kanál között is ír valamit… Szóval evett, én meg odamentem, mert jó illata volt a cuccnak. Finoman beleordítottam a Nő fejébe, hogy kérnék én is. Csak kukkolt rám, hogy tükörtojást kérek? Kell a fenének a tojás, olyan ződ' izét adj! Kaptam egy ujjnyit, illetve annyit, amennyi a Zanci ujjára fért. Lenyaltam. Finom volt! Mikor a Zanci látta, hogy ízlik, kijött velem a konyhába és kaptam még egy kanállal a spenótból. Azt is beburkoltam, állati finom volt. Erre a Zanci elővette az egyik tányéromat és beletöfött egy egész merőkanálnyit, hogyha ízlik, hát egyem. Jelentem, megettem! Na, erre megkaptam, hogy az a macska, aki spenótot zabál, de ha kolbásszal kínálják pfujjol, az ne akarjon madarászni, mert huzatos a feje és maximum annyi benne a macska, mint kecskebékában a mekegés…! Nem baj. Nagyon finom volt a spenót! 

Képi bizonyítéka a spenót evésemnek